Networkshop 2022 – személyes beszámoló
2022. május 19.
//= get_the_post_thumbnail_url(); ?>Beszámoló a 31. Országos Networkshop konferenciáról. (Debrecen 2022. április 20 – 22.)
A konferencia során a Monguz Kft. munkatársaként elsősorban „A felsőoktatás és a közgyűjtemények digitális transzformációja” szekció előadásait hallgattam meg. Magam is ebben a szekcióban tartottam meg előadásomat, a „Digitális közgyűjteményi stratégia” témakörben „Integrált könyvtári rendszerek tranzakciós rekordjainak vizsgálata, a könyvtári állomány digitalizálásának tervezésekor.” címmel.
Előadásomat az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskola Phd hallgatójaként tartottam. Köszönettel tartozom a doktori képzésemnek keretet biztosító Könyvtár és Információtudományi Tanszéknek, és témavezetőmnek, Tószegi Zsuzsanna tanárnőnek.
Előadásomban tervezett disszertációm fő kutatási témájából, az integrált gyűjteménykezelő rendszerek tranzakciós rekordjainak elemzéséből választottam egy területet, mely a könyvtári könyvállomány használtságát vizsgálta a kölcsönzési modul sokszor évekre, sőt évtizedekre megőrzött kölcsönzési tranzakciós rekordjainak elemzésével. A tranzakciós rekordokat a különféle adatbázis kezelő applikációk hozzák létre működésük során, és ameddig az illető rendszer használatban van, ezek folyamatosan gyűlnek a rendszerben, tévedhetetlen lenyomatát adva az adott integrált rendszert használó intézmény napi működésének. Mivel a könyvtárban őrzött dokumentumoknak a digitalizálása, ha nem a tartós őrzése, is munka-és költségigényes, a digitalizálásra kerülő állomány kiválasztásához hasznos támpontot nyerhetünk ezen adattömeg elemzésével. A kérdéssel számos más előadás is foglalkozott – mindenhol jelentős igény mutatkozik a szakma és a finanszírozók részéről a könyvtári tevékenység és a szolgáltatások használtságának mérése iránt, különösen az új, még nem teljesen ismert és elismert szolgáltatástípusok esetében. Emellett számos törekvés van arra is, hogy a működés során statisztikai információkat nyerjünk, és ezeket megfelelően összegyűjtve a szakma és a fenntartók rendelkezésére is bocsássuk.
A szekció előadásainak általános ismertetése során ki kell térnünk arra, hogy a legtöbb előadás a digitális bölcsészet, és a mesterséges intelligencia témakörben hangzott el. Ez utóbbi témakör súlyát jelzi, hogy az egyik nyitó plenáris előadás, illetve szinte a teljes péntek délelőtti szekcióülés is ezzel a kérdéssel foglalkozott. A digitális bölcsészet számos területe közül nagy figyelmet kapott a digitalizált, vagy már digitálisan keletkezett szövegek annotálása, a szövegek, illetve a szövegekből képzett vagy egyéb módon létrehozott adatbázisok elemzése, de természetesen számos előadás foglalkozott, nem is feltétlenül a digitális bölcsészet témakörében magával a digitalizáció kérdésével is. Érdekes tény, hogy éppen 10 éve a veszprémi Networkshopon még a nyomtatott és írógéppel készült szövegek optikai karakterfelismerése volt az egyik kiemelt téma, és ennek jelentős hibaszázalékkal való működése vetette fel az OCR alkalmazások használhatóságának kérdését, a mostani rendezvényen pedig már a kézírások optikai a felismerése volt a fókuszban. Természetesen a szoftverek most is igen nagy hibaszázalékkal dolgoznak, emberi ellenőrzésre szorulnak (még a nyomtatott szöveg felismerése során is, nemhogy a kéziratok esetében), de megállapítható, hogy egy évtized alatt megtanultuk, hogy a hibásan működő eszközök által létrehozott szöveg is jobb, mint a szövegként nem használható beszkennelt kép, és értékelni kell a szoftverek tevékenységének azt az eredményét, amit emberi erővel ennyi idő alatt nem is lehetne elvégezni.
A mesterséges intelligencia területén elhangzott előadások is ugyanebbe az irányba terelték a hallgatóság gondolatait. Bár a gépi intelligencia esendő, csak gyarló utánzata az emberi értelemnek, de az adatbázisokban felgyűlt mérhetetlen adattömeg emberi értelemmel, odafigyeléssel való feldolgozására reményünk sincs, tehát igénybe kell venni az adatelemzés munkájának gépi előkészítését. Ilyen szempontból természetesen kulcsfontosságú, hogy minőségi digitális adattartalommal, elsősorban megfelelő minőségű metaadatokkal rendelkezzünk, hiszen minden további munkának a jól felépített, ellenőrzött, és hitelesített adatbázisokkal vetjük meg az alapjait.
A konferencia jelmondata: „A valós térben az online térért” is kifejezte, milyen nagy öröm volt, hogy két év szünet után ismét jelenléti konferenciát lehetett tartani, és végre személyesen találkoztunk a régi kollégákkal, ismerősökkel barátokkal, és mód nyílt végre új ismeretségek megkötésére is.
Simon András