FOLIO, kék szajkó és baseball – Amerikában jártunk

2018. június 19.

Kollégáink, Erdős Zoltán és Fülöp Endre alternatív beszámolója a májusban zajlott FOLIO (WolfConn) konferenciáról. (Durham, Észak- Karolina)

Rendkívül vártuk az eseményt, melyre ketten kaptunk meghívást a cégtől. Mivel még egyikünk sem járt Amerikában, szerettünk volna pár nappal korábban érkezni, hogy körül nézhessünk. Pont ekkor indított először a LOT Polish Airlanes átszállás nélküli járatot New York-ba, így az odáig vezető út rendkívül kellemesen és gyorsan telt. Miután New York-ban átszálltunk a Durhambe tartó járatra, nem számítottunk rá, hogy csomagjaink csak kalandos kerülőúton jutnak majd vissza hozzánk.

Bérelt autónkkal észak felé vettük az irányt, hogy átéljük az amerikai életérzést az utakon is. Jártunk Baltimore-ban, Washington-ba és számos egyéb helyen. Többek között meglátogattuk a Fehér Házat, a Lincoln-emlékművet, a Capitolium-ot, a Washington Monument-et, és nem utolsó sorban a Kongresszusi Könyvtárat. Tettünk egy kitérőt a Shenandoah National Park-ba is, ahol többször megálltunk megcsodálni az Appalache-hegység vidékét. A végső úti cél előtt Old-Salem felé kanyarodtunk, ahol a több száz éves házak eredeti állapotukban láthatóak. Innen tizenkét órás út vezetett a konferencia helyszínére, Durhambe.
A konferencia állófogadással vette kezdetét. A kiváló kaliforniai és európai borok, a különleges helyi sörök, a háromtagú jazz zenekar virtuóz műsora és – nem utolsósorban – a mindent meleg színekbe és hosszú árnyékokba borító naplemente igazán kellemes esti programmá avatta a rendezvényt, mely a hotel tetőteraszán zajlott. 

A másnapi plenáris ülésen a FOLIO projekt vezetői köszöntötték a résztvevőket. Szinte minden felszólaló azt hangsúlyozta, hogy az elmúlt évek során milyen nagyra nőtt a FOLIO-közösség. Szóba került természetesen a FOLIO alapgondolata is: the Future Of Libraries is Open, azaz a könyvtárak jövője nyitott. De – ahogy többen kiemelték – nemcsak a jövő nyitott, hanem a FOLIO-közösség is, sőt a közösség munkája által születő forráskód is az (hiszen open source library service platformról van szó).

Prezentációnkban beszámoltunk az utóbbi hetekben-hónapokban végzett tervezési-fejlesztési munkánkról. Az elkészült eredményeket a modul iránt érdeklődő könyvtárosokból álló csoport, az úgynevezett SIG (Speciel Interest Group) tagjai értékelték, véleményezték. Az így kapott visszajelzések fontos építőkövei a követelményspecifikációnak, amely alapján terveket készítünk és implementációt végzünk. A konferencia során a SIG-ekre épülő rendszertervezés előnyeit és hátrányait is volt alkalmunk megtapasztalni. A különböző – amerikai, német, francia, kanadai, ausztrál, magyar stb. – könyvtárakból érkező, rendkívül sokféle szempontot, igényt és követelményt összeegyeztetni valódi kihívás a rendszerelemzők, rendszertervezők számára. 

Egy másik előadásra is sor került, mely nekünk, magyaroknak különösen érdekesnek ígérkezett. Lendvay Miklós, az OSZK informatikai igazgatója számolt be a magyar nemzeti könyvtár FOLIO-val kapcsolatos terveiről. Az előadásra a FOLIO-projekt egyik vezetője reagált, s a tervek nagyszabású voltát emelte ki.
A vezetőfejlesztők beszámoltak az egész közösséget érintő, új fejlesztésekről. A szakmai munka – a követelmények elemzése, pontosítása a SIG-ek bevonásával – szekciókban folyt.

Durham legfőbb nevezetességére, a Duke Egyetemre is ellátogattunk. A Duke az Egyesült Államok legjobb magánegyetemeinek egyike. Itt szerzett diplomát többek között Richard Nixon, az USA 36. elnöke is. Az egyetemi kápolna, a Duke Chapel jelentette vizuális élmény ismét komoly kihívás elé állította európai ízlésünket. A kápolna a 20. század első felében épült, collegiate gothic stílusban, ami nagyjából azt jelenti, hogy 1930 körül felépítettek itt, Észak-Karolinában egy gótikus székesegyházat a középkori európai katedrálisokat gyakorlatilag lemásolva. Ilyesmi Európában valószínűleg senkinek sem jutna eszébe. A kápolnát egyébként a nagy múltú angol egyetemek épületeinek huszadik századi „ikertestvérei” veszik körül. A látvány persze kellemes (hogyne volna az, jó volt a minta, amelyet követtek), de zavarba ejtő és megmosolyogtató is egyszerre.

A Duke könyvtárat is megnéztük, és jó érzéssel állapíthattuk meg, hogy az általunk ismert magyar egyetemi könyvtárak – kicsit talán a Monguz Kft. munkájának is köszönhetően – informatikai szolgáltatások tekintetében nem maradnak el az USA 11. legjobb egyetemének könyvtára mögött. 

Az egyetem campusait hatalmas parkok veszik körül. A parkokban mintegy tucatnyi madárfaj él, ami azért különösen érdekes, mert a fajok kilencven százaléka Európában nem fordul elő. Az európai madárfaunához szokott utazó – ha jót akar magának – egy percre sem teheti el a fényképezőgépet, hiszen hol egy kék szajkó, hol egy sokszavú poszáta, hol egy vörösbegyű kékmadár, hol egy aranyküllő ül ki egy közeli bokorra vagy fára – arra várva, hogy fotón örökítsük meg mint amerikai utunk különleges élményét.

Egyik este még baseball meccsre is eljutottunk. A mérkőzés nagyjából három óráig tartott, de egy tízperces összefoglalóba bőven belefért volna minden értékelhető megmozdulás. Az idő kellemes volt, a hangulat családias, de az európai sportesemények izgalmát hiába is keresnénk a baseball-stadionokban. A meccset egyébként a helyiek, a Durhami Bikák nyerték, az a csapat, amelyről a Kevin Costner, Susan Sarandon és Tim Robbins főszereplésével készült 1988-as Baseball bikák című fim készült. A stadionban a film egyes díszleteire is ráismerhetünk.

A repülőút hazafelé gyorsan és probléma nélkül telt – ez úttal a csomagjaink sem kallódtak el útközben. Az út élményekben gazdag, szakmai tekintetben hasznos és sikeres volt.

Csak az a vég (a hazaérkezést követő napokban jelentkező jetlag), csak azt tudnánk feledni…