Storytelling, oral history, living history?
2016. november 08.
A 2016. november 3-4. között megrendezett VIII. Országos Múzeumpedagógiai Konferencián Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója köszöntőjében kiemelte, hogy a látogatók egyfajta kumulatív tudással érkeznek a kiállításokra, és a múzeum(pedagógia) dolga ezen tudás elmélyítése, illetve a ráébresztés. De mik lehetnek ennek eszközei?
Az idei konferencia a sorsfordulatok korszerű múzeumpedagógiai interpretációs lehetőségeit hivatott körbejárni, jó gyakorlatokkal bemutatni működő példákat. A címben említett, a konferencián is gyakran így angolul emlegetett kulcsszavakban egy közös van: a történet. Ez itt a két nap alatt bemutatott példák során is erősen kirajzolódott, azaz hogy egy személyes sorson keresztül, (valós vagy fiktív) egyéni élettörténetbe helyezve a kiállítás témáját erősebbé válik a bevonódás, könnyebbé a megértés, hangsúlyosabbá a szembesítés. Egy adott ember történetén keresztül nézve a korszakot, az akkori életet, élethelyzetet és teret, kontextusba helyeződik minden korábban megtanult tény és adat, összefüggések logikus hálójába kerül a történet és annak tényezői. Erre világított rá a székelyudvarhelyi „Anna-sorsot” bemutató, azóta már utazó kiállítás példája, ahol nem használtak feliratokat, sem tárolókat, hogy ne idegenítsék el a tárgyakat a látogatóktól, ezzel is hangsúlyozva, hogy „ezek között éltek az akkoriak”. A történet utóéleteként pedig képzőművészeti pályázatot hirdettek a bemutatott asszonysors egyéni feldolgozására. A személyes emlékekre épít a Kiscelli Múzeum gondozásában létrejött #moszkvater projekt, illetve a Skanzen is az emlékekre támaszkodó, „Málenkij-robot” miatti vidéki tragikus sorsok bemutatásában. Amiben ráadásul a tükör visszatérő elemként emlékezteti a látogatót, hogy az ő őseivel is megtörténhetett, vagy vele is megtörténhet hasonló – egy ilyen erős szembesítés kétségtelenül segít a beleélésben, egy döntéshelyzet vagy szerep átélésében. Amint az a konferencián is elhangzott, érdemes már a kiállítás tervezésekor a fenti szempontokat figyelembe venni, mint ahogyan ebben a fázisban érdemes azt is végiggondolni, milyen foglalkozásokat tudnak majd kötni a múzeumpedagógusok az új, korszerű tárlathoz.
A bemutatás és üzenet átadás ilyen módú megközelítéséhez illeszkedik a Qulto-csapat szemlélete is: a kulturális tartalom a lényeg, azaz a történet és a tudás közvetítése, melyhez az eszköz a kiállítás maga, az installálás módjaival és a benne sorakozó tárgyakkal vagy digitális eszközökkel együtt. Reméljük, sok jó történetet mesélünk még a jövő látogatóinak.
Illusztráció: a Haáz Rezső Múzeum fotója