Propaganda és gyermekirodalom a 20. században

2016. május 23.

Az Országos Széchényi Könyvtár irodalmi és kultúrtörténeti programsorozata, a KönyvTÁRlat, május 19-én 16.30 órakor kezdődő rendezvényén a gyermekirodalom és a propaganda kapcsolatával foglalkoztak. Az előadó, Komáromi Gabriella irodalomtörténész, egyetemi magántanár, gyermekirodalom-kutató Védtelenül című előadásában a propaganda szempontjából mutatta be a XX. század hazai gyermekirodalmának legfontosabb jelenségeit.
​Három lényegesebb időszakot választott ki a huszadik századi magyar történelemből. Az első a nagy háború (első világháború) időszaka, amikor az újságot olvasó Dörmögő Dömötör is a háború dicsőségét hirdette. A háborús propaganda lényegében uralkodóvá vált a gyermekirodalomba is, s csak nagyon kevesen (például a frontot maga is megjárt s ott szerzett megrendítő élményeit az ifjúság számára formába öntő Balázs Béla)  mertek szembeszállni az őrülettel.
A két világháború közti időszakra rátérve az előadó utalt arra, hogy már az ezredévi ünnepségek időszakától kezdve volt egy olyan határozott aggasztó iránya a magyar irodalomnak, s benne a gyermekirodalomnak, mely azt hirdette, hogy mindenki magyar akar úgyis lenni, a nemzetiségi ellentétek a maguk természetes módján így oldódnak majd meg. Szó sincs igazából  azonban még a más nációjúak elleni hangulatkeltésről, sőt jellemző karaktereik a maguk egyedi szóhasználatával, nyelvi ízeivel, kulturális hatásukkal szervesen beépülnek a gyermek és ifjúsági regényekbe.
Ám míg az első világháború előtti időszak gyermekirodalmát  a természetes asszimiláció evolúciós jellegű trendje lengte be, a helyzet alapvetően megváltozott Trianon sokkja után.  A két világháború közötti korszak a magyar szépirodalom egyik aranykora volt (elég csupán a Nyugat folyóirat körüli irodalmi csoportosulásra gondolni, együtt József Attilával vagy Weöres Sándorral). A gyermek és ifjúsági irodalom azonban addig soha nem látott mélypontra zuhant. Az  előadó utalt arra, hogy az agresszív, soviniszta, magyar felsőbbrendűséget, Trianon igazságtalanságát és revízióját követelő gondolatok a legprimitívebb formában bukkantak fel, olyanfajta szélsőséges vallási felhangokkal mely még mai keresztény szemmel nézve is igen távol állt a jézusi tanoktól. A helyzetet kitűnően jellemzi, hogy Németh László több megszólalásában is szégyenteljesnek, méltatlannak, istentelennek nevezte a magyar gyermekirodalom hangvételének fő áramát.
A harmadik hangsúlyosan bemutatott korszak a második világháborút követő szélsőséges Rákosi-féle személyi kultusz időszaka. A maga ideológiai bornírtságával ez a korszak ellenkező előjellel, de méltó párja lett sajnos a két világháború közti időszaknak. A magyar gyermek és ifjúsági irodalom mélypontja egy újfajta ideológiai dimenzióban teljesedett ki.  A magyar irodalomtól teljesen idegen szovjet irodalmi művek kötelező olvasmányként való bevezetése,  a minden szépirodalmi érték híján lévő szélsőséges sztálinista propaganda hatása alatt álló magyar művek megjelenése határozta meg e korszak arcélét. Az 1956 utáni megtorlási hullám lezajlása után a kádári konszolidáció kiteljesedésével azonban a magyar gyermek és ifjúsági irodalom új aranykora vette kezdetét.  A mindennapok világának egyedi hangulatú érzékletes humanista ábrázolása, mely mögött az ideológiai elemek csak rejtetten, másodlagosan jelenik meg (néhol már alig észrevehető módon) hatalmas életművek formálódásában érhető tetten például Lázár Ervin, Janikovszky Éva, Csukás István, Szabó Magda kapcsán. A pöttyös, a csíkos majd a delfin könyvsorozatok mgjelenése párhuzamosan a kötelező olvasmányok világának gyermekközpontú átalakulásával már egy új aranykorszak termékei.
Utólag visszanézve tehát elmondhatjuk, hogy a tizenkilenc-huszadik század fordulóját jellemző, majd az 1960-as évektől újra kiteljesedő gyermekirodalmi aranykorának nevezhető időszakok szerencsésen zárójelbe teszik az előadás által tárgyalt korszakokat. A századforduló irodalmi hagyománya szerencsésen túlélést biztosított az erre fogékony gyermekek számára az új aranykor eljöveteléig . Az előadásban tárgyalt időszakok azonban  örök emlékeztetőül szolgálnak azonban arra, hogy a totalitárius szellemű ideológiai propaganda pusztítása micsoda károkat tud okozni irodalmi téren pont a legvédtelenebb korosztály irányában is.