A Digitális Bölcsészetről Szegeden
2015. október 14.
Digitális bölcsészetekről régen és most címmel rendezett workshopot az SZTE Bölcsészettudományi Kar és az SZTE Egyetemi Könyvtár. Bevezető előadásában Kokas Károly (SZTE EK informatikai főigazgató-helyettes) röviden szót ejtett mindazon irányokról, módszerekről és eszközökről, melyek a digitális bölcsészetet meghatározzák.
Monok István (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ főigazgatója) egy új filológiai korszak kezdeteiről adott számot, amikor a szerzőségről alkotott fogalmaink is átalakulnak. Alapvető mentalitásváltozást kell átélnünk szerinte. Legalább annyi ígéret van ezen új korszakkal szemben, mint amit a könyvnyomtatás jelentett a kortársaknak. Számot kell vetni azonban az átalakulási folyamat kihívásaival, árnyoldalaival is.
Vincze Veronika (MTA-SZTE Mesterséges Intelligencia Kutatócsoport, Nyelvtechnológiai Csoport) áttekintette a kulcsszavazás jelenlegi helyzetét, különös tekintettel az eddig elért, magyar nyelvre vonatkozó eredményekre és magyar nyelvű adatbázisokra. Ezek után bemutatta a kulcsszavazás alkalmazási lehetőségeit más, eddig még nem vizsgált szövegállományokra, illetve témakörökre. Végül ismertette, miként segítheti a dokumentumok automatikus kulcsszavazása más tudományterületek, például a bölcsészettudományok kutatóinak munkáját.
Berend Gábor (SZTE TTIK Informatikai Intézet) előadásában rövid bemutatásra kerültek a szöveges dokumentumokat kulcsszavakkal automatikusan ellátni képes eljárások fő típusai, illetve az ezek elkészítését lehetővé tevő fontosabb angol, illetve magyar nyelvű szöveges adatbázisok. Az előadás során az SZTE nyelvtechnológiai csoportja által fejlesztett, újszerű megoldásokat alkalmazó kulcsszókinyerő rendszer is bemutatásra került, melyet az eddigiekben változatos forrásból származó dokumentumokon (tudományos publikációk, híranyagok, valamint termékvéleményezések) alkalmaztak sikerrel.
Hunyadi Zsolt (SZTE BTK Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék) előadásában áttekintette az elmúlt másfél évtized (hazai és külföldi) oklevél-digitalizálási vállalkozásait (a teljesség igénye nélkül) áttekintve és röviden értékelve tett kísérletet az Anjou-kori oklevéltár online adatbázisának kontextualizálására. A közel 21 ezer magyar nyelvű regesztát tartalmazó XML-struktúrájú adatbázis mindmáig kiaknázatlan lehetőségeket nyújt(hat) a középkorászok és más tudományágak kutatói számára. Rámutatott, hogy szemantikus web (RDF, OWL), valamint a tér-informatika (geo-referálás) kínálta lehetőségek felé elmozdulva hatványozottan lehetne kiaknázni az adatbázisban rejlő lehetőségeket.
Latzkovits Miklós (SZTE BTK Magyar Irodalom Tanszék) az interneten 2003 óta elérhető, s azóta folyamatosan bővülő Inscriptiones Alborum Amicorum című adatbázist mutatta be. Az IAA 16-18. századi hungarika jellegű emlékkönyvi bejegyzések adatait tartalmazza, jelenleg 12.000 autográf adatot. Ezek szövege (és többnyire digitalizált fotómásolata) eredeti nyelven átírva is elérhető az IAA-ban. Az előadásban röviden bemutatta magát az emlékkönyv műfaját, illetve szót ejtett az adatfelvételi struktúra kialakításának problémáiról is.
Péter Róbert (SZTE Angol Tanszék) 2010-ben Németh L. Zoltán és Tóth Tamás (programozó) matematikusokkal egy olyan digitális módszer fejlesztésébe kezdett, amely többek között képes nagy mennyiségű sajtócikk bibliográfiai- és metaadatainak grafikus megjelenítésére, eloszlásának és gyakoriságának vizsgálatára. Az előbbi segítségével többek között – eleddig ismeretlen – történeti trendeket és folyamatokat jeleníthetünk meg, valamint tesztelhetünk régi hipotéziseket. Az emberiség történetében most van először lehetőség ilyen elemzések elvégzésére, mivel a 21. század előtt nem álltak rendelkezésünkre ilyen volumenű digitális archívumok. A digitális módszer előnyeit és korlátait az előadó több esettanulmány segítségével ábrázolta.
Molnár Sándor (SZTE Klebelsberg Könyvtár) előadásában főként a szegedi Klebelsberg Könyvtárban fejlesztett és szolgáltatott DélmagyArchív (a Délmagyarország című napilap online archívuma) alapján mutatta be, hogy az informatikai lehetőségek révén milyen kérdésekre kaphatunk gyors válaszokat, és milyen új irodalomkutatási lehetőségeket ad a számítógépes indexeltség. Utalt arra is, hogy milyen további fejlesztési lehetőségeket mérlegelnek az információ visszakeresés hatékonyságának javítására. A több „bölcsész” típusú adatbázist párhuzamosan kezelő és a Könyvtár által az egyetemnek előfizetett ADT+ archívum lehetőségei is említésre kerülnek. Ennek kapcsán rámutatott, hogy az ADT+ metaadatokkal való ellátottsága jelenleg igen szegényes. A teljesszövegű keresés kapcsán többféle keresési stratégia kialakításával érhetünk (legalább részlegesen) célt.
Vinkó Tamás (SZTE TTIK Számítógépes Optimalizálás Tanszék) utalt arra, hogy gráfok a matematikai modellezés egy igen hasznos eszköztárát képezik. A klasszikus gráfelmélet mellett az utóbbi időben a kutatásokban jelentős szerepet kapott a hálózatok vizsgálata is. A hálózatok is gráfok (pontok és azokat összekötő élek halmaza), azonban a hálózatok mindig valamilyen, a valóságban előforduló jelenséget képviselnek. Amennyiben rendelkezésünkre áll egy hálózat, annak számos, nagyon érdekes tulajdonságát vizsgálhatjuk, majd abból visszakövetkeztethetünk olyan összefüggésekre a hálózat által modellezett jelenségben, amelyre gyakran más eszközzel nincs módunk. Az előadásban szemléletes példákon keresztül mutatott be néhány érdekesnek tartott hálózattudományi eszközt. Ezek egy része vizualizálható is, melynek kapcsán megismerhettünk néhány erre alkalmas számítógépes környezeteket is.
Az előadásokat követő kerekasztal beszélgetés résztvevői Keveházi Katalin (SZTE EK főigazgató), Molnár Gyöngyvér (SZTE Neveléstudományi intézet), Farkas Richárd (SZTE TTIK Számítógépes Optimalizálás Tanszék), Labádi Gergely (SZTE Magyar Irodalom Tanszék) voltak. A könyvtárosok, bölcsészek és informatikusok együttműködési lehetőségeinek esélyeit, kihívásait járták körül. Kiemelték, hogy a bölcsészeknek meg kell tanulniuk, hogy az informatikai jelen fejlettségi szintjén milyen módon tudja segíteni munkájukat. Ez a folyamat akár több évet is igénybe vehet, utána viszont releváns kérdéseket tudnak feltenni az informatikusoknak, annak tekintetében, hogy miképp tudják a fejlesztéseik a bölcsészek munkáját segíteni.
A rendezvényről videofelvétel készült, mely várhatóan a Videotorium felületén lesz megtekinthető a későbbiekben.