Tudományos tartalmak felhasználásáról és előállításáról könyvtári környezetben
2016. szeptember 13.
Hogyan segíthetik a könyvtárak gyűjteményük használatát, és válhatnak ők maguk is tartalomszolgáltatókká? Többek között erre a kérdésre is választ kaphattunk a „The use and generation of scientific content – roles for libraries” című rendezvényen, amely az EISZ (Elektronikus Információszolgáltatás) Titkársága, valamint a Scientific Knowledge Services nevű cég közös szervezésében valósult meg szeptember 12-én.
A rendezvény a tudományos tartalmak előállítására, felhasználására, illetve a könyvtárak ezekben játszott szerepére koncentrált. Szó esett a könyvtárak mint open access kiadók lehetőségeiről, illetve a könyvtárak lehetséges szerepeiről az open access mozgalomban.
Az előadások prezentációi és videofelvételei a későbbiekben elérhetők lesznek a Videotóriumban illetve az MTAK EISZ honlapján. Az alábbiakban ezért a gazdag programból leszűrhető következtetésekről adunk számot.
Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy nem a nyílt hozzáférés létjogosultsága, hanem annak megvalósítási módjai számítanak most már a legfőbb tudománypolitikai és könyvtáros szakmai kihívásnak. Döntéshozói oldalról Európában szerencsére egyre inkább elkötelezik magukat európai uniós és tagállami szinten is a nyílt hozzáférésen alapuló publikációs formák mellett. Másrészt az összes jelentős kiadói konszern lehetővé teszi a publikációs díj megfizetése fejében a teljesen ingyenesen hozzáférhető cikkek közzétételét. S azért, hogy ne kelljen kétszer fizetni (egyszer a publikálásért, egyszer pedig a nyílt és zárt hozzáférésű cikkeket vegyesen tartalmazó folyóiratok előfizetéséért) a kiadók lehetővé teszik a nyílt hozzáféréshez kapcsolódó publikációs költségek leírását az előfizetési díjakból. Emellett általános gyakorlattá vált, hogy a közzétett verzió bizonyos időszak elteltével intézményi adattárakban automatikusan elérhetővé válhat, az önarchiválásnak sincs többé akadálya így. Ez azonban különösen a gyorsan fejlődő tudományágak esetében még így is eléggé korlátozó tényező. Az azonnali ingyenes hozzáférést kínáló gold open access modell elterjedését sokkal kívánatosabbnak tartanák a könyvtári szakemberek. Persze ehhez olyan új finanszírozási modellek kellenek, melyek lehetővé teszik a publikálásra költött összegek hasznosulásának pontos nyomon követését. A tudományértékelésnek a korábban megszokott módszerei mellé is újaknak kell felzárkózniuk, hogy a publikáció rangjáról, egy adott tudományos célközönségen belüli elfogadottságának mértékéről minél teljesebb képet nyerjünk.
Olyan kiadói modellekről is hallottunk, ahol az adott egyetem tudományos publikációs bizottsága által közlésre érdemesnek tartott cikkeket az egyetemi kiadó saját nyílt hozzáférésű folyóiratban jelenteti meg (illetve önköltségi áron elő lehet fizetni papír alapú verzióra is). A University College of London (UCL) kiadója ráadásul olyan üzleti modellt dolgozott ki, bármely európai egyetemi partnere számára biztosítja a kiadáshoz szükséges technikai platformot, egyedi megjelenítési felületet kínálva számukra a felhasználók felé. A Stockholm University Press Kiadó már élt is ezzel a felelősséggel. Csupán annyi publikációs díjat kérnek a cikkek, illetve könyvek szerzőitől (akiknek munkái itt is előzetes tudományos minősítésen esnek át) ami a publikáció előállításához szükséges a UCL platformján keresztül. Az egyetem maga a saját kutatói számára semmiféle költséget nem számol fel.
A Directory of Open Access Journals (DOAJ) pedig minőségileg ellenőrzött listáját kínálja a nyílt hozzáféréssel foglalkozó kiadóknak és kiadványaiknak. A listára egy részletes adatlap kitöltése, s az abban foglaltak ellenőrzése alapján lehet bekerülni. A publikációk metaadatai pedig nyílt API felületen szabadon beilleszthetők bármilyen dokumentumszolgáltató rendszerbe.
Nagyon az út elején járunk még, de megállapíthattuk a konferencia tanulságaként, hogy az újfajta publikációs modellek egyre eredményesebben formálódnak. A könyvtárak szerepe egyre jelentősebb lehet nem csupán tartalomszolgáltatóként, de tartalom előállítóként is. A tartalom tudományos lektorálása még közelebb fűzheti a kapcsolatokat a könyvtár illetve a tudományos felhasználói bázisa között. Emellett az is világos azonban, hogy sok még a tennivaló a döntéshozók, az egyetemek, a kiadók és a könyvtárak részéről, hogy felálljon egy olyan tartalomszolgáltatási ökoszisztéma melyben átlátható módon elköltve a leghatékonyabb csatornákon kerülnek ingyenesen közzétételre a tudományos szakcikkek.