Muzeum@Digit 2016 konferencia

2016. november 28.

A Muzeum@Digit nemzetközi digitális múzeumi konferencia idén immár negyedik alkalommal került megrendezésre 2016. november 22-23. között a magyar Nemzeti Múzeumban.

A házigazda múzeum mellett immáron másodszor nagy szerepet vállalt a szervezésben az ICOM múzeumi világszervezet audiovizuális szekciója az AVICOM is.

A szakmai program mellett sor került az első alkalommal kizárólag online lebonyolított AVICOM F@IMP 2.0 nemzetközi múzeumi filmpályázat díjkiosztó ünnepségére is. Örömünkre szolgál, hogy a verseny megvalósításának hátteréül szolgáló portál a Monguz Kft. fejlesztésében készült el, illetve a technikai üzemeltetési feladatokat is biztosítjuk a Magyar Nemzeti Múzeum, illetve az AVICOM számára. A versenyben résztvevő 28 film, illetve 9 kategóriában 21-féle elismeréssel díjazott alkotás megtekinthető a http://faimpavicom.org/#/home címen. Az online filmfesztivál széleskörű nemzetközi jellegére hűen utal, hogy a fődíj idén Tajvanba került. A filmfesztivál történetéről és megújításáról, a portál felépítéséről a konferencián a díjátadást megelőzően előadások formájában is számot adott Tari János az AVICOM elnöke, illetve Fejes Ildikó a magyar múzeumi rendszer fejlesztését segítő MNM OMIKK vezetője, aki egyben az AVICOM kincstárnoki tisztségét is betölti. Nem szabad elfeledkezni a magyar ICOM bizottság elnökének, Varga Benedek MNM főigazgatónak a szerepéről sem, aki az online filmes fesztivál projekt pénzügyi hátterének biztosításában játszik főszerepet.

A konferencia szakmai programja is igen változatos témakörökre terjedt ki, az európai előadók mellett a rendezvényt ausztrál és mexikói előadás is színesítette. Az alábbiakban a teljességre való törekvés nélkül emelünk ki néhány előadást a konferencia változatos programjából.
Ineta Zelča Sīmansone, aki Rigából érkezett a múzeumi világ és a kreatív iparágak kapcsolatáról adott áttekintést. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a két terület meglehetősen távol áll egymástól, az előadás fő üzenete azonban az volt, hogy részletesen megvizsgálva a dolgot, ez már koránt sincs így! A múzeumok, mint a kreatív ágazatok egyik forrása jelennek meg, s egyre nagyobb igény van a sokszínű együttműködésre. A múzeumok az általuk őrzött kincsek, a fizikai tereik és virtuális installációik révén megtermékenyítő erővel hatnak a kreatív ipar különféle tevékenységeire. Az együttműködés kulcsszerepet játszhat a múzeumok kommunikációs modelljének megújításában is. Sokszínű, vibrálóan élő a múltra a jelen szempontjai szerint reflektáló, eleven múzeum képe rajzolódhat ki egy statikus, a múltat őrző összkép helyett. Az előadó egy 2012 óta működő független múzeumi agytröszt szervezet igazgatója, melynek egyik fő tevékenysége, hogy a kreatív iparágak inspiráló erejét bekapcsolva újítja meg a lett múzeumpedagógiát, múzeumi kommunikációt, innovatív szolgáltatásokat megalapozva új társadalmi célcsoportok számára nyit utat a múzeumok világa felé.

Tom Pursey a londoni Flying Object kreatív ügynökség társalapítója és kreatív igazgatója a Modern Tate Galleryben zajló „Tate Sensorium” nevű projektről beszélt. Ez egy multiszenzoros technikát használó, több díjat is elnyert kiállítás. A vizuális élmények mellett az illat, hang, szín, tapintás általi érzékelés útján kíván minden érzékre kiterjedő múzeumi élményt nyújtani e projekt, mely éles visszahangokat váltott ki a szélesebb közvéleményben is a kritikátlan rajongástól az éles elutasításig terjedően. Érdekes, hogy ez utóbbi állításokat épp a múzeumi kiállítás kritikával foglalkozó szakemberek fogalmazták meg. Az előadó meg van győződve róla, hogy ők a jövő ígéretes útját képviselik. Szakmai körökben viszont sokan állnak ki az eredeti műtárgyakat megmutató, szimplán vizuális fizikai élményt nyújtó kiállítások primátusa mellett, melyhez csupán kiegészítő tartalomként társulhatnak más érzékekre is ható interaktív elemek. A jövő titka, hogy milyen elgondolások fognak érvényesülni majd. Szó esett még röviden egyébként a Flying Object més projektjeiről is, mint a Youtube 10 éves fennállásának megünneplése, vagy a „Mix the Pay” című interaktív felület melynek révén egy színdarab rendezésében vehetünk részt digitális eszközök segítségével.

John Cheesman a Mosman Art Gallery (Sidney, Ausztrália) igazgatója. Egy igen érdekes összművészeti projektet mutatott be Bungaree’s farm néven, mely kortárs művészeti szemszögből tekint vissza egy, a tizenkilencedik században farmot alapított ausztrál bennszülött életére, akiről még Charles Dickens is megemlékezett annak idején. Audio és video megoldások, színház és különféle installációk révén idézték meg a kort, a történeti alakot és környezetét s egyben értelmezték is újra tevekénységét, a különféle kortárs művészeti ágak szempontjai szerint. A projekthez kapcsolódó filmrészletek megtekintése tette még átélhetőbbé az élményt, amit az ausztrál bennszülött kultúrába való betekintés jelentett.
Török András várostörténész angol nyelvű előadásában, elsősorban a konferencia nemzetközi résztvevői körét megcélozva, mutatta be a Fortepan projektet. Többszáz család, s jelentős közgyűjtemények bevonásával, olyan fotótörténeti értékeket tár fel a késő tizenkilencedik és huszadik századból e kezdeményezés, mely anyagok másképp elvesztek volna a célközönség számára. A gyarapítás egyetlen szempontja, hogy az adott családon, személyen kívül a széleskörű célközönség számára is érdekességet jelentsenek a begyűjtött fényképek. 2014. ót a Summa Artium művészeti ügynökség nyújtja a szervezeti hátteret ennek az értékes művészeti projektnek a számára. A legjelentősebb magyar hírportálok egyike használja fel napi jelleggel fényképeiket. Mára már az egész országban közismert és szeretett márkanévvé sikerült tenni a Fortepant. A projekt irányítói azonban a meglévő amerikai kapcsolataik mellett egyéb nemzetközi együttműködési lehetőségekre is nyitottak lennének.

Szatucsek Zoltán a Magyar Nemzeti Levéltár képviseletében az E-ARK nemzetközi projekt célkitűzéseit tekintette át. Ezt követően a lebonyolítás folyamatába adott betekintést, majd kitért az eredményekre is. A kiindulópont az elektronikus iratok kezelésének európai szintű harmonizációjára teendő lépések végiggondolása volt. Sikerült egy olyan komplex, újonnan fejlesztett szoftvereken és levéltári tartalomszolgáltatási eszközökön, módszertani elemeken nyugvó kínálatot létrehozni, melynek elemei beilleszthetők az egyes országok levéltári szakmai gyakorlatába, miközben használatuk egyfajta közös nevezőt jelent az elektronikus iratok levéltárikezelésében. Az MNL által a projektben kifejlesztett adattárház megoldás pedig hatékonyan szolgálhatja a levéltári dokumentumok hosszútávú digitális megőrzési alapfeltételeinek kialakítását, új dimenziókat nyitva e területen.

Aleš Kapsa a Csehországban huszadik éve megrendezett MUSAIONFILM múzeumi filmfesztivál történetéről, szakmai hatásmechanizmusáról adott számot. Itt a múzeumokban, vagy múzeumok segítségével forgatott cseh filmek kerülnek bemutatásra a legkülönfélébb témakörökben a múzeumpedagógiától kezdve a múzeumi népszerűsítésen át a történeti, művészeti témákig nyúlóan. Az előadó az Uhersky Brod városban található Comenius múzeum munkatársaként szervezi a fesztivált a program összeállításával és a díjkiosztás megszervezésével. Tevékenysége azonban ennél jóval szélesebb körű: gondoskodik a kreatív ötletek filmes formába öntéséről, profi trénereket kér fel a múzeumi filmesek tevékenységének támogatására, megszervezi a filmek archiválását és minél szélesebb körű bemutatását országszerte különféle múzeumi helyszíneken illetve online felületen. A fesztivál mára voltaképpen a prágai filmiskolával összefogva önmagában egyfajta filmes iskolát, a filmes művészi képességek terén folyamatos fejlődési lehetőség biztosítását jelenti a múzeumi filmesek számára.

A második nap nyitányát három egymással szervesen összefüggő előadás jelentette. Horváth Ádám az MNM könyvtárának vezetője felvázolta, hogy milyen lépések szerint tehetjük nyílt formában közkinccsé adatainkat. Szavaiból kiderült, hogy az alapos szakmai munka előfeltétele az adott múzeumban a vezetői támogatás megszerzése, ami legalább akkora kihívás lehet, mint a munkafolyamat egyes lépéseinek megtervezése. A nyílt adatokat minél többféle szabványos formában, sokféle adatátviteli csatornán keresztül kell szolgáltatni. A jogi hátteret a Creative Commons licenszformák előírásai szolgáltatják. Ádám kitért arra is, hogy a Qulto cégcsoportunk tagja a Monguz Kft. a múzeumi rendszeren keresztül hatékony támogatást biztosít a közkincsnek szánt adatok előállítása és szabványos publikálása terén is. Végeredményben minimális anyagi befektetéssel le lehet jutni eddig a pontig. Plusz anyagi források bevonása akkor merül fel, amennyiben adatainkat szemantikus formában is meg szeretnénk osztani felhőalapú módon a nemzetközi felhasználói közönség javára is.

Szakadát István a BME munkatársa, az Országos Széchényi Könyvtár felkérésére a magyar nemzeti névtér néhány prototípusát mutatta be könyvtári környezetben. Előadásában kitért arra, hogy a közgyűjteményi adatok névterekben foglalt szemantikus webes publikációinak előfeltételeit először a lokális névterek létrehozásával kell intézményi szinten megteremteni, majd ezek a lokális névtér adatforrások foghatók össze az intézményi és tematikai határokon felülemelkedve, egységes szolgáltatási felületen a magyar nemzeti névtér keretei között. Ekkor válik lehetővé például, hogy egy adott földrajzi tulajdonnév megadásával információkat kérjünk le az OSZK állományából, a KSH-ból, a Wikipediaból, a geotauruszból s számtalan egyéb adatforrásból egységes felületen megjelenítve. Ehhez természetesen meg kell teremteni a szabványos adatkapcsolatot a lokális szintű adatbázisok és a nemzeti névtér hátterében álló rendszer között. Ennek kapcsán még rengeteg a nyitott kérdés, amire számos hozzászóló is utalt. Az ördög pedig a részletekben rejlik. Annak a rendszernek pedig, ami egy adott fogalom (mű, földrajzi név, tulajdonnév stb.) különféle kapcsolódó adatait, lenyomatait, különféle manifesztációjú megjelenési formáit szabványos adatkapcsolatokkal feltárja, még csak most kezdenek az alapjai formálódni.

Ungváry Rudolf az OSZK nyugdíjas főmunkatársa a magyar földrajzi névtér formálódását tekintette át. Előadásának fő üzenete az volt, hogy rengeteg értékes adatforrással rendelkezünk, ezek összekapcsolásának technikai előfeltételei is adottak. Ami egyelőre hiányzik, az a megfelelő szellemi és pénzügyi erőforrások biztosítása, hogy az egységes magyar földrajzi névtér megalkotható legyen. Ez feltárná a magyarok által egykor és napjainkban lakott terület történetét a helynévanyag alakulásának tükrében, a földrajzi, jogi közigazgatási környezet változásaival szerves összefüggésben. A magyar földrajzi névtér előállítása és folyamatos gondozása számtalan területen bírna praktikus haszonnal a jogi és közigazgatási intézményrendszer naprakész, hiteles adatokkal való ellátásától, a régészeti beruházások segítésén át a történeti, irodalmi kutatások új dimenziójú megközelítéseiig bezárólag. S nem lehet megfeledkezni arról sem, hogy az egyetemes tudáskincset is milyen mérhetetlen adat és tudáskincscsel gazdagítaná e vállalkozás.

Pavel Kats az Europeana képviseletében az európai digitális aggregációs tevékenység új alapokra helyezésének szükségét fejtegette előadásában. A jelenleg is még érvényes aggregációs szemléletmód az intézmény létrehozatalának korai szakaszában került kialakításra. Korábban jól alkalmazható volt a kezdeti tartalmak begyűjtéséhez, s az intézmény létjogosultságának láthatóvá táteléhez. Mára már megváltoztak a keretek és a célok is. Az Europeana az Európában fellelhető kulturális tartalmak digitális szolgáltató infrastruktúrája kíván lenni, ez pedig megköveteli az aggregációhoz való viszony s az aggregációs tevékenység alapvető újragondolását. Egyelőre egy kísérleti munka indult el annak az irányában, hogy miként alakuljon az Europeana jövőbeni aggregációs tevékenysége. Ennek keretében nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy a meglévő rendszerekből, infrastrukturális elemekből minél gördülékenyebben kerülhessenek át az adatok az Europeana felé. Egyrészt arra törekednek a technikai fejlesztő partnerekkel együtt, hogy egy mozdulattal elküldhető legyen az Europeana felé akár egy feldolgozott rekord, vagy teljes gyűjtemény, gyűjteményrész. Másfelől pedig az Europeana felületén olyan segédeszközök álljanak rendelkezésre, melyek révéna kulturális tartalmak könnyedén hozzáadhatóak legyenek szabványos formában az Europeana rendszeréhez. Ez a kétféle adatbetöltő tevékenység adná a jövőbeni aggregációs infrastruktúra alapját. Jobban számítva a már meglévő adatforrásokra, rendszerekre s azok minél gördülékenyebb összekapcsolására az Europeanán keresztül. Az aggregációs tevékenység jó része tehát intézményi szintről alapvetően a rendszerfejlesztők, fenntartók felelősségi körébe kerülne át. Cégcsoportunk, a Qulto Companies rendszereiben nagy hangsúlyt helyez az Europeana felé történő élő, közvetlen egyszerű és gyors adatkapcsolat biztosítására, melyre az előadás konkrét példákkal is szolgált.
Marcin Kłos a Gdanski Történeti Múzeum digitalizálási főosztályának vezetője 2008 óta vesz részt a kulturális örökség digitalizálásában Lengyelországban. Előadása első részében áttekintést adott az e területen kezdeményezett lokális, regionális és nemzeti szintű sikeres és sikertelen törekvésekről az elmúlt két évtized tükrében. Előadásának második részében a jelenlegi jó gyakorlatokra, az aggregációs törekvésekre, digitális felhasználói felületek bemutatására összpontosított. Előadásából kiderült például, hogy a Krakkó központú Małopolska régió áll élen a digitális múzeumi innovációban s itt a legkedvezőbbek a pénzügyi feltételek is e területen. Ám a tengermellék és a főváros Varsó is igyekszik felzárkózni. Nemzeti szinten pedig Lengyelország legnagyobb múzeumi kezdeményezése az E-museum projekt keretében igyekeznek előmozdítani a digitális múzeumok ügyét. Egységes felületű megjelenésre, az adatok megosztására, a külföldi múzeumi rendszerek, szoftverkomponensek, szabványok, jó gyakorlatok lengyelországi megvalósítására kell elsősorban az erőforrásokat mozgósítani. Nem feledve el azt sem, hogy a szakmai erőfeszítések végsősoron mind a múzeumlátogatók felé való minél teljesebb élmény közvetítését szolgálják. Nagy hangsúlyt helyeznek tehát olyan helyi és regionális projektekre, amelyek a lengyel kulturális örökség egyes elemeit minél sokszínűbben mutatják be.

Lada Dražin-Trbuljak a horvát Múzeumi Dokumentációs Központ (MDC) tanácsadója, a horvát digitális múzeumi világ fejlődéséről és jelenlegi helyzetéről adott számot. Az MDC közös kereteket ad a horvát múzeumok digitális megjelenésének. Tájékozódni lehet a múzeumok elérhetőségéről (térképes formában is), gyűjteményeikről. Tematikus kiállításokat alakítanak ki a világhálón, melyek a horvát múzeumi gyűjtemények egyes elemeit virtuálisan kapcsolják össze. Nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy minél teljesebb formában be tudják mutatni a horvát múzeumi digitális örökséget a virtuális látogatók felé. Online eseménynaptár segíti a múzeumok fizikai tereinek népszerűsítését is. Másrészt sokrétű és nagyszabású szakmai, módszertani tevékenységet fejtenek ki. Segítik múzeumi rendszerek implementálását horvát könyvtárakban, segítséget nyújtanak a muzeológusok tapasztalatainak kölcsönös megosztásában. Az információátadás és kommunikáció terén is számottevő fejlődés volt tapasztalható a koordinált munkánk köszönhetően. További céljuk, hogy minél teljesebben fel tudják térképezni a horvát múzeumi örökséget digitális formában s ezt bemutathatóvá tegyék mind lokális múzeumi kontextusban, mind egységes felületen mely sikeres márkanévként szolgálhat az egész múzeumi rendszer számára.

A brit Martha Henson tartotta talán a legkülönlegesebb előadást. Szabadúszó múzeumi szakemberként sok időt tölt a játékokról való elmélkedéssel, s hogy a játékokat, a játékos szemléletet hogyan lehet bevonni múzeumi környezetbe. Az előadás első felében a múzeumi játékok készítésének módszertani hátterébe adott betekintést. Majd interaktív módon elkezdett játszani a közönséggel. Ezzel akart rámutatni arra, hogy bármilyen intézmény képes játékokat megalkotni, bármiféle célközönség számára. A játékszabályok is bizonyos keretek között rugalmasan alakíthatók. Sokat számít az egyéniintuíció, rátermettség, kreativitás. Az előadó ezért is tart rengeteg gyakorlati workshopot, bemutatót hogy rávezesse a résztvevőket arra, hogy milyen típusú játékokban gondolkodjanak, hogy mozgassák meg a közönséget, miként lehet a játékokat különféle múzeumpedagógiai célokhoz, keretekhez illeszteni a fiatal korosztályok vonatkozásában.

Dr. Michael Faber Németországban a Rajnai Szabadtéri Múzeum igazgatóhelyettese és a Kommunikációs Osztály vezetője. Előadásában a múzeumi kommunikáció speciális igényű felhasználókat kiszolgáló szeletére összpontosított. Rámutatott arra, hogy a munka e téren nem ér véget az akadálymentes honlapok fejlesztésénél (amelyre külön ajánláscsomag is vonatkozik a W3C konzorcium gondozásában). Bemutatta konkrét példákon keresztül, hogy jeltolmácsok alkalmazásával a múzeumi kiállításokat, szolgáltatásokat bemutató filmeknél, drámaian megnövelhető az üzenet célba juttatásának hatékonysága néhány speciális igényű csoport felé. Sőt hallássérült emberek jelnyelven néhány múzeumban már a saját véleményüket is formába öntik rendezvények, kiállítások kapcsán s ezt is filmre veszik majd terjesztik a látogatók felé. A feliratozás, a narráció mind alakítható úgy, hogy az ő igényeiket is igénybe vegyék. A mentálisan sérültekhez szóló leegyszerűsített szöveg nagy segítséget adhat akár a fizikai térben zajló, akár a virtuális kiállítások látogatásának megtervezéséhez. Az előadásból azt vonhatjuk le végkövetkeztetésként, hogy minden egyes intézménynek minimális költséggel járó rengeteg hasznos eszköz, ötlet, eljárás áll rendelkezésre, hogy megtervezhesse azt a szolgáltatási portfoliót, amely az esélyegyenlőséget szem előtt tartva igyekszik a lehető legteljesebb élményhez juttatni a speciális igényű múzeumlátogatókat, akár a fizikai akár a virtuális múzeumi térben.

Karina R. Durand Velasco a mexikói ICOM és a nemzetközi AVICOM vezetőségi tagja egész Latin- Amerikát behálózó tapasztalatokkal bír a különféle (főleg virtuális, e-learning formában zajló) múzeumi képzési, továbbképzési programok formálásának területén. Az általa tanácsadóként segített Múzeumok Latin-Amerikai Intézetének programjai több fő területre koncentrálnak: a digitális múzeumi szolgáltatások fejlesztésére és működtetésére interdiszciplináris szemléletmóddal, a tudásmenedzsment alkalmazására múzeumi területen, a digitális múzeumi marketing erősítésére, a kulturális turizmus és a múzeumi világ kapcsolatainak erősítésére, hatékony formálására. A fő célcsoportot a Latin-Amerikában élő múzeumi szakemberek, a közgyűjteményi rokon szférák képviselői, illetve a kultúrát érintő területeken működő egyéb szakemberek jelentik. A fő jellemzők a kreativitás előmozdítása, a nemzetközi kulturális együttműködéshez kapcsolódó kompetenciák bővítése, ugyanakkor a lokális kulturális térben is jól alkalmazható kompetenciák átadása. A távoktatási rendszer a nyílt forráskódú Moodle keretrendszeren alapszik. Tizenkét év alatt sikerült megalapozni egy olyan interdiszciplináris, szakmai partnerségi hálót, amely átfogja egész Latin-Amerikát. Az elsajátított szakmai attitűdök és kompetencia elemek együttese egyfajta közös nevezőt formál a különféle intézményi szférák, illetve iparágak együttműködésének kiterjesztésében, a kulturális örökségi területek belsõ szakmai arculatának formálásában. A programok sikerességét jelzi, hogy néhány esetben a térségen kívülről is lehetőségük volt hallgatókat fogadni. Együttműködő partnereik közt szerepelt a különféle nemzeti szakmai civil szervezetek és kulturális hatóságok mellett az UNESCO is.

fotók: MNM OMMIK