A rumiai közkönyvtár nagyszerű példa arra, hogy hogyan virágozhatnak fel a könyvtárak a 21. században. Rumia, egy Lengyelország északi részén fekvő város, ahol az egyik legkreatívabb könyvtári projektet valósították meg: az egyre romló állapotú rumiai vasútállomást egy új, multifunkciós kulturális központként nyitották újra, melynek neve Stacja Kultura.

Az új létesítmény vasútállomás, közkönyvtár és kulturális központ egyben, mely a helyi lakosok és a lengyel tengerpartra utazó turisták igényeit egyaránt szolgálja. A régi vasútállomás könyvárként való újjáélesztése jelentősen megnövelte a város könyvtárhasználóinak számát: míg 2013-ban a lakosság 16%-a volt csak könyvtártag, 2016-ra ez a szám 26%-ra emelkedett – nyilvánvalóan az új, kellemes környezet miatt. 

Sipos Anna Magdolna tartott könyvbemutatót a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. A szerző április 23-án a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében Könyvtáros Klubban Kerekes Pál beszélgetőtársaként mutatta be művének immáron második, bővített kiadását.
Sipos Anna Magdolna világos képet szeretett volna kapni arról, hogy valóban csökken-e a könyvtári szolgáltatások használata Magyarországon. Utána próbált járni azon feltételezések valóságtartalmának melyek az utóbbi években a könyvtár, mint intézmény megszűnését irányozzák előre az információs társadalom fejlődési trendjeinek folyományaként. A szerző úgy gondolta, hogy beszéljenek a tények. A pécsi könyvtártudományi tanszék vezetőjeként hallgatóit, illetve már végzett könyvtárakban dolgozó egykori hallgatóit is bevonva széleskörű adatgyűjtésbe kezdett. Arra volt kíváncsi, hogy a könyvtárhasználat kapcsán mit mutatnak a számok, tényleg  félreverhetjük- e a harangokat?
A szerző állítása szerint az adatok tükrében a könyvtárhasználat Magyarországon az utóbbi években dinamikus növekedésnek indult. Egyre többen látogatják a könyvtárak fizikai tereit, s még látványosabban nő a virtuális szolgáltatások használatának aránya (távhasználat).  Égető szükség lenne arra, hogy ez utóbbi területen részletes, különféle szolgáltatástípusokra lebontott adatok álljanak rendelkezésre. A felhasználói viselkedést monitorozó szoftverek használata sajnos az itthoni könyvtárakban néhány nagy egyetemi és közkönyvtártól eltekintve még gyerekcipőben jár. Már az is nagy előrelépés lenne, ha a Google Analytics segítségével lehetne a könyvtári honlapoknak, s az azokba bekötött szolgáltatásoknak a használatát figyelni. A pontos visszajelzés a felhasználói viselkedésről pedig a szolgáltatások fejlesztése kapcsán nélkülözhetetlennek tűnik!
Egy valamit úgy tűnik, biztosan megállapíthatunk a kötet mondanivalójából kiindulva. A számítógépes világháló felkínálja a lehetőséget arra, hogy a könyvtárak szolgáltatási kínálatukkal kilépjenek a tér és idő keretei közül. Soha nem volt még ekkora lehetőség a szolgáltatások ilyen nagymértékű terjeszkedésére. Könyvtári reneszánszról viszont csak akkor beszélhetünk megalapozottan, ha a felhasználókat meg tudjuk szólítani, bele tudunk illeszkedni szolgáltatásainkkal mindennapi életvitelük keretei közé. A kitáguló lehetőségekkel együtt tehát fokozott felelősség is együtt jár. A jövőt érintve nyitott kérdés, hogy valóban kiteljesedik-e a könyvtári reneszánsz, meg tudnak-e felelni a könyvtárak a fentebb vázolt kihívásoknak.

Filozófia, kreativitás, tudásvágy, ökológiai felelősség: Jostein Gaarder díszvendégként a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.
Jostein Gaarder legnagyobb erénye, bravúrja és egyedi írói „létformája”,  hogy az agyonmisztifikált filozófia tudományterületét varázstalanította és hozzáférhetővé tette a fiatal, tinédzser korosztály számára is. Külön hangsúlyt kap ebben a férfi-női egyenjogúság.

Gaarder a filozófiát elsősorban, mint nőies princípiumot határozza meg, az ókori görög Sophia (bölcsesség) szóból levezetve. Innen jön legsikeresebb műve a Sophie Világa főszereplőjének személye is. A sikeres filozófiaoktató ezzel a regénnyel életpályájának egy szakaszát zárta le. Figyelme ezt követően ökológiai kérdések felé fordult, hiszen a norvég író immár közel két évtizede elkötelezett harcosa a bolygónk élővilágának megmentésére irányuló törekvéseknek.  Legújabb művének címszereplője a szuperintelligens, kreatív igen fejlett beleérző képességgel bíró, a jövő környezeti kihívásai iránt igen érzékeny Anna.  Az ő belső világán keresztül szembesülhetünk földünk legfőbb környezeti kihívásaival, a fenntartható létet fenyegető veszélyekkel. A szerző színészies testbeszéddel fűszerezve, komoly módon, hiteles meggyőződéstől hajtva beszélt a világot megismerni akaró kíváncsiságról. Jelenidőnk társadalma meghökkentően strukturált és összetett. Erre reflektálva  napjainkban az írói gondolatok, amelyek megjelennek a lapokon, meghatározottan a szerzőik saját világáról árulkodnak, az ő világlátásukat tükrözik vissza. Az ő szerkesztési technikája is ezen az alapon nyugszik.  Ez szerinte egyben egyfajta filozófiai determináció is.  Anna gondolatai közé számos korábbi előadásának, publikációinak főbb pontjait csempészte be. Ezek a trükkök általában észrevételnek szoktak maradni.  Fordítójával, Fehérvári Boldizsárral, a Prezi székhelyén április 22-én folytatott beszélgetésében azonban egy konkrét kölcsönzés is szóba került, amit a fordító onnan vett észre, hogy ő fordította szintén azt a kiáltványt melynek gondolatai feltűnnek a regényben. Gaarder nagyon fontosnak tartja a plágiumtól való tartózkodást, (a lábjegyzetek használata amúgyis feleslegesen bontaná meg a regény szerkezetét) s ennek legbiztosabb módszereként említi a saját írásaival, gondolataival folytatott ésszerű sáfárkodást.     
Április 21-én a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál nyitányaként Szabó T. Anna a Gaarderrel folytatott pódiumbeszélgetését három téma köré építette fel: először a kíváncsiságot, tudásvágyat, mint alapvető emberi tevékenységet boncolgatták, majd az oktatás-kreativitás problémaköre került sorra. Ezt főként abban az összefüggésben említették, hogy sajnos a legtöbb esetben mindent megtesz az iskola azért, hogy kiölje a gyermekekből az elementáris világra való rácsodálkozást, s az ebből fakadó kreatív alkotási formákat… Természetesen harmadik témaként ebben a beszélgetésben is megemlítődött az ökológia, a fenntarthatóság kérdésköre. Gaarder nem akart soha egyszerű moralista lenni regényeiben. A fenntarthatóságot elősegítő megoldások alapjait keresi.  Úgy véli, hogy a pesszimizmus s az ebből fakadó letargia a lustaság legérzékletesebb megnyilvánulása. Küzdeni kell, az előre vezető utak szüntelen keresésével.  Nagyon szerencsésnek tartja magát, hogy norvégként és sikeres íróként a föld leggazdagabb (szinte obszcén gazdagként önmagát jellemző) lakói közé tartozik. Ismertsége és sikeres anyagi helyzete azonban fokozott anyagi felelősséget ró rá a föld környezeti kérdéseiről való gondolkodást, a cselekvési minták formálását tekintve. Az Anna világa ugyanúgy betetőzése ennek a fajta rész-életműnek, mint ahogyan a Sophie Világa a filozófia-oktatói, tudományos ismeretterjesztői pályafutásnak volt.
Gaarder főként a nyugati filozófia hatja át, ahol a legfőbb kérdés egyre inkább ugyanaz: hogyan tudjuk megőrizni mostani életkörülményeinket a világon?  Megemlítette emellett, hogy ha most írná meg a Sophie világát, akkor a nyugati filozófia mellett hangsúlyosan szerepeltetné a keleti filozófiai tanokat, melyek igazi mélységeire a távol-keleti térségben tett utazásai révén is tud következtetni. Másfelől viszont a nyugati filozófia vonatkozásában Kínában szinte tankönyvként használják filozófiai ismeretterjesztő művét.
A komoly és sorsfordító témákat érintő, elképesztő energiával, lelkesedéssel  jellemezhető beszélgetések végén a közönség  mosolyogva, s akár némiképpen meghökkenve is állapíthatta meg, hogy Jostein Gaarder interpretálásában a filozófia és az oktatás, a környezeti témákról való gondolkodás  is szórakoztatóan játékos tud lenni.

2016. április 19-én került sor az Informálni-Integrálni-Inspirálni- Közkönyvtárak a XXI. században címmel rendezett konferenciára. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül szemelgetünk a programkínálatból.
A házigazda intézmény kapcsán teljes képet kaphattunk a könyvtár előtt álló kihívásokról Kovácsné Koreny Ágnes és Dippold Péter segítségével. A könyvtár felhasználóinak mintegy fele az egyetemisták közül kerül ki, s nő a középiskolás beiratkozottak aránya is. Összességében a távhasználat aránya meredeken nő, a fizikai használat csökken, összességében nagyjából stagnálás tapasztalható. Az egyetemisták számára igyekeznek egyszerre vonzó közösségi tér lenni, illetve a gyarapítási politika formálásában is kiszolgálni a legnagyobb felhasználói csoport igényeit a kurzuslistákon jellemzően felbukkanó művek beszerzésével. A központi könyvtár voltaképpen jogszabály szerint közkönyvtári és szakkönyvtári feladatokat lát el, valójában az intézményi stratégia, illetve a gyarapítás alakítása során, illetve a teljesszövegű adatbázisok előfizetési politikájának formálása révén egyetemi könyvtári feladatok is előtérbe kerülnek. A médiatári olvasóterem helyén olyan közösségi teret hoztak létre, mely egyszerre szolgálja az elmélyült egyéni tanulás, kutatás illetve a csoportmunka kereteit is.
Lévai Tamás építész előadásának legfontosabb üzenete az volt, hogy egy új könyvtár, illetve könyvtárfelújítás tervezése kapcsán a gondos könyvtárszakmai előkészületek kulcsfontosságúak a sikeres közösségi tér megalkotásának, illetve újjáalakításának szempontjából. A kulturális szakemberek jelölik ki azokat a kereteket, melyekben aztán az építész szakember a tervezés kapcsán formai értelemben gondolkodni tud. Az új Helsinki Városi Könyvtár példájával érvelve aláhúzta, hogy a gondos előmunkálatok akár 3-4 évet is igénybe vehetnek. Ennek eredményeként már egy olyan minőségű tervpályázatot lehet kiírni, ahol az épületen belül minden közgyűjteményi  funkció letisztultan meghatározásra kerül. A szolgálati térségek kialakítása mellett olyan rugalmas közösségi tereket lehet átgondoltan létrehozni, melyek folyamatos újjáformálása révén akár 100-150 évig is működhet egy funkcionálisan jól megtervezett, megfelelő anyagokból és technológiával felépült épületben a könyvtár.
Tóth Máté előadásában a közkönyvtárak közösségépítő dimenziójára tért ki, romániai, horvátországi, norvég és itthoni példák alapján. A zágrábi tapasztalatok arra mutatnak, hogy sokat tehetnek a könyvtárak a hajléktalanok társadalmi reintegrációja terén, olyan rájuk szabott képzési programokkal, mely segít nekik állást és lakhelyet találni. Norvégiában Osloban nyelviskolával szövetkezett a torshovi fiókkönyvtár, s mindenféle a norvég társadalma könyvtári forrásokon keresztül bemutató foglalkozásokat integráltak bele a nyelvtanítási programba. Romániában egy a Duna-deltában lakó orosz gyökerekkel bíró kisebbségi csoport kulturális emlékeit kezdték segíteni külső alapítványi támogatással, könyvtári szervezésben, mely összehozta a fiatal és az idősebb generáció képviselőit egymással. Sikerült élővé tenni a régmúlt emlékeit a fiatalok számára, míg az idős korosztály is sokat tanult a fiatalok gondolkodásmódjáról. A magyar példa Nagykanizsáról a romák könyvtári ellátásához kapcsolódott, ahol Kardos Ferenc igazgatóhelyettest idézte az előadó. Ő arra hívta fel a figyelmet, hogy az alapvetően szóbeliségen alapuló roma kultúra kerül kapcsolatba az írásbeliségen alapuló többségi kultúrával. Az írásbeliségen alapuló műveltségi formák roma kultúrához történő adaptálásával sokféle konfliktusnak elejét lehet venni. Ennek útja például a rendezvények szervezése romák lakta területeken, illetve roma származású könyvtárosok alkalmazása.
A nagyvárosi könyvtárak világa mellett Oros Sándor a Csongrád megyei kistérségi könyvtári ellátórendszer örömeiről és gondjairól villantott fel egy csokorra valót. Egyre nagyobb az elvándorlás a kistelepülésekről az egyre kevesebb munkalehetőség miatt, egyre csökken a lakossági szolgáltatások száma is. Sok helyen ténylegesen a könyvtár marad az egyedüli közösségszervező erő, és közösségi tér, olyan elhivatott könyvtárosokkal, akik a közösség lelkét adják s részt vállalnak mindenfajta esemény, rendezvény szervezésében, lebonyolításában. Emellett persze nagy hangsúlya van a kulturális ellátásnak, a helyi igényekhez kötődő különféle képzések lebonyolításának is.
Fülöp Attiláné kisvárosi esettanulmánnyal szolgált a Gödöllői Városi Könyvtár igazgatójaként. Ez a könyvtár abban különleges, hogy nem csupán egy egyszerű közkönyvtárról van szó, hanem helyet ad a cserkészet központi történeti archívumának is, melynek révén tudományos kutatóhelyként is szerepel. A modern könyvtárépület belső szerkezetét a közösségi tér igényei szerint alakítják ki, egészen addig terjedően, hogy van például iruló-piruló polc a romantikus lelkületű olvasóknak. Intenzív az online közösségi média jelenlét, a könyvtár önálló mobilalkalmazással is bír. A Művészetek Házában illetve egy kávézóban külön könyvtári gyűjtemények működnek rendszeresen frissítve helyben olvasás céljából. illetve könyvtári tagok kölcsönözhetnek onnan is. A könyvtár épületében működik gyorskölcsönző ahol a kabátot nem levéve is el lehet érni az állomány egy folyamatosan frissített részét. Az információs pont és a folyóiratolvasó a büfével egy térben regisztráció nélkül is elérhető forgalmas városi találkozóhelyként funkcionálva. A folyóiratok egy része Ipad-en keresztül is elérhető már. Számos szakkör, klub működik az intézményben, melyeket könyvtárosok, illetve önkéntesek vezetnek. A könyvtár melletti külső tér számos kulturális rendezvény helyszíne, mint ahogy szerte a városban sokfajta programban vállal részt a könyvtár.
Általánosságban a konferencia konklúziójaként elmondhatjuk, hogy ahol van az adott helyi közösség szemében hiteles könyvtárvezető, illetve könyvtárosi gárda, akik képesek a fizikai térben, illetve az online szolgáltatások révén a helyi lakosok életének részévé váltani a könyvtári szolgáltatásokat, illetve becsábítani őket társadalmi életet élni a közösségi térbe, ott nincs gond az aggodalomra. Ez azonban rengeteg munkát és kitartást igényel, aminek a legtöbb esetben csupán az erkölcsi elismerése van meg, az anyagi honorálás igen korlátozottan jelentkezik. A financiális hiányosságokat viszont a lelkesedés a közösség szeretetéből érkező motiváció nagymértékben képes enyhíteni.

A Networkshop konferenciára idén Debrecenben került sor március 29. és április 1. között.

Március 30.-án a nyitó plenáris ülésen Sennyei Pongácz a Texas állambeli Austinban található St Edwards Egyetem könyvtárának főigazgatója igen érdekes áttekintést adott azokról az új paradigmákról melyek a hálózat, a felhő technológiák és a könyvtár kapcsolatát áthatják. Interpretációja szerint az integrált rendszerek funkciója leszűkül a legszükségesebb alapfunkciók biztosítására. A felhasználói felület illetve számos kiegészítő funkció szabványos API-k segítségével illeszthető hozzá a rendszerhez. A fő cél, egy olyan az intézmény igényei szerint testreszabott digitális szolgáltatási ökoszisztéma létrehozása, melynek egyes elemei a felhasználó számára észrevétlenül illeszkednek egymáshoz, s szolgálják az információs igényeik minél hatékonyabb kielégítését. Persze ehhez egy újfajta könyvtárosi hozzáállásra is szükség van, s felértékelődnek az együttműködési készségek, s bizonyos informatikai alapkompetenciák birtoklása a digitális könyvtári területhez illeszkedően.

Az első nap szerda délutánján a digitális bölcsészet workshopra került sor. Pozitív előrehaladást jelenthet, hogy a könyvtár és információtudományi képzési programok illetve bölcsészeknek szóló általános digitális könyvtári témájú előadások keretei közé bekerülhetnek az ehhez a területhez kapcsolódó készségek és képességek.
Nagyon nagy hangsúllyal kerültek elő a konferencia különféle napjain a Magyar Tudományos Művek Tára fejlesztésével és használatával  kapcsolatos feladatok. Keddtől péntekig, számos tutoriál és előadás járta körül a kihívásokat mind fejlesztői mind könyvtáros felhasználói szemszögből.

Páll Zoltán és Vajda Lőrinc előadása egy igen innovatív új XML -alapú szövegkódoláson alapuló szolgáltatási projektet mutatott be az Akadémiai Kiadó részéről. Az Országos Széchényi Könyvtárat képviselő Balázs László előadása abból a szempontból volt érdekes, hogy az OSZK a VuFind Discovery rendszert nem külső tartalmi erőforrások elérésének integrálására implementálta, hanem a saját belső teljes szövegű és bibliográfiai adatbázistömegük számára alakítanak ki közös platformot. Pénteken, április elsején Horváth Ádám (Magyar Nemzeti Múzeum) igen élvezetes, és jövőbe mutató előadásából kiderült az is, hogy rejtetten a rendszerbe integrált funkciókként jelennek meg szemantikus webes elemek is a VuFind szolgáltatáskészletében, melyek megkönnyítik a discovery rendszer által elérhetővé tett tartalomforrások szemantikus webes integrálását is.

A rendezvény Köznevelés, felsőoktatás, elektronikus környezetek című szekciójában elsősorban a közoktatásban használt szoftverekről és megoldásokról tájékozódhattak az érdeklődők. A bemutatott statisztikai eredmények és kimutatások szerint a közoktatási módszerek egy része rendkívül elavult, sokszor ugyan azokat a megoldásokat alkalmazzák Magyarországon mint 20 éve, amikor is először gondolkodtak el azon, hogy az informatikát közelebb kellene hozni a tanításhoz. A diákoktól még mindig a lexikális tudás bővítését várják el, figyelmen kívül hagyva, hogy a gyorsan megtanult információkat a kimutatások szerint 4-5 hónap múltán teljesen elfelejtik a tanulók. Bár az internet egyre jobban begyűrűzik az oktatás területére is, azonban egyelőre úgy tűnik, hogy csak kiegészítő eszköz marad, nem pedig a lexikális tanulás kiváltója.

A Monguz Kft, közgyűjteményi partnereinkkel együttműködésben idén is számos előadással képviselte magát a rendezvényen. A helyszín szelleméhez jól illeszkedett a Méliusz Juhász Péter Könyvtárral közösen fejlesztett Cíviskultúra információs portál, illetve a Városfoglaló című online játék bemutatása Brada Hedvig (Monguz Kft) és Lente Tamás  (Méliusz Könyvtár) jóvoltából. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) repozitóriumának sajátosságait mutatta be Kun Dorottya (MOME) és Fülöp Endre (Monguz Kft). A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) személynévterének a szemantikus weben történő publikálásának kihívásait tekintette át Mohaly Anikó (PIM) és Simon András (Monguz Kft).  Sinka Róbert, cégünk e-learning szakértője a tartalomszolgáltatásainkhoz kötődő digitális oktatási programjaink sajátosságairól, s azok technikai hátteréről adott nagyívű áttekintést.  Aktuális technikai kérdések kapcsán Nagy István a plágiumkeresés dilemmáit, és lehetséges megoldásait mutatta be, Sass Róbert az oktatási felhő (Cloud4Education) témakörében tartott tájékoztatást; a Docker és a Kibana rendszer alapjait ismertette.

Milánóban a Convegno Stelline kolostorból átalakított rendezvényközpontban került sor az olasz könyvtárosok szakmai rendezvényére 2016. március 16-18 között. A rendezvény mottója a „Könyvtárosok a Google korában” volt.
Az első nap plenáris szekciójának kiemelt előadóia az Amerikai Könyvtárosegyesület (ALA) elnöke Sari Feldman, illetve az OCLC szenior elemzője Lynn Connaway voltak.

Előadásaik jól kiegészítették egymást, mivel Sari főleg közkönyvtári nézőpontból, míg Lynn a tudományos könyvtárak nézőpontjából adott áttekintést a könyvtárak illetve társadalmi környezetük egymásra hatásáról, a digitális könyvtári tér fejlődésének trendjeiről. Mindketten fontos üzenetként fogalmazták meg, hogy a könyvtárak nem csupán a tartalom tárolásában játszanak elsőrangú szerepept, hanem mint tartalom illetve nyers adat előállító szervezetek is elsőrangú fontossággal bírnak. A könyvtárak társadalmi missziója kapcsán Sari elsőrangú fontosságúnak nevezte a közkönyvtárak részéről a polgárok önkifejezésének támogatását. Ez szoros összefüggésben áll a könyvtárak tartalom előállító szerepének felértékelődésével. A másik sarokpontként pedig a közhasznú információellátást emelte ki. Lynn utalt arra, hogy a tudományos könyvtáraknak igen fontos új szerepköre a különféle kutatási tevékenységek során keletkező egyre hatalmasabb mennyiségű nyers adattömeg tárolásának és visszakereshetőségének biztosítása. Visszafordíthatatlanul beléptünk a Big Data korába, az intézményi adattárak, repozitóriumok menedzselése igen fontos központi tényezője a digitális könyvtári munkának.
A könyvtárak számos olyan hozzáadott érték alapú szolgáltatást tudnak nyújtani a virtuális térben, mely jóval túlmutat az egyszerű Google keresés hatókörén. Új készségek, kompetenciák elsajátítását segíthetik, a tanulás, informálódás kapcsán komoly közösségszervező erővel bírnak, a társadalmi kohézió biztosításának szempontjából központi szerep jut nekik. A nagy mennyiségű adat feldolgozására alapozódó szolgáltatások mindehhez pedig még új irányt, lendületet is adhatnak, különösen a tudományos könyvtári szektor kapcsán. 
Még egy kulcstényezőre utaltak mindketten: a könyvtárnak a felhasználók életének részévé kell válnia célközönségük életének. Az egyes országok digitális kultúrájának jövője nagyban a könyvtáraktól is függ, hogy az általuk kínált közhasznú információk illetve szolgáltatásaik teljessége miként találják meg az utat a felhasználók felé a virtuális illetve fizikai térben. Nem a könyvtárnak kell a felhasználókra várnia, hogy betérjen a könyvtár fizikai illetve virtuális terébe hanem proaktív módon saját magának kell olyan utakat felkínálnia, mely minél több embert szólít meg a saját mindennapi környezetében, s teszi a könyvtári szolgáltatások használatát magától értetődő szeletévé a mindennapi életvitelnek. Ennek kapcsán fokozott jelentőséggel bír, hogy miképpen szólítjuk meg a digitális bennszülöttek generációját,  hogyan kezeljük a személyes adatok védelmének kihívásait. Egyre inkább arról van szó, hogy a digitális bennszülötteket új, intenzív virtuális együttműködésen alapuló élményszerű tanulási formákkal lehet megszólítani. Az e-learning alapú pedagógiai funkcióknak a korábbiaknál jóval központibb jelentősége lehet a digitális könyvtári szolgáltatások világában. A Google által támasztott kihívásoktól tehát nem kell pánikba esni, hanem meg kell találni azokat a kitörési pontokat melyek a könyvtárak működésének garanciáit nyújtják a folyamatosan átalakuló digitális korszakban is.

„Szakmai ismeretek és készségek – átalakuló hivatás. A könyvtáros kompetenciák változása és megjelenése az uniós gyakorlatban” címmel szervezett nemzetközi szakmai konferenciát a A Magyar Könyvtárosok Egyesülete az Országos Széchényi Könyvtárban március 3.-án.

Anna Maria Tammaro a pármai egyetem digitális könyvtári területtel foglalkozó professzora és az IFLA  (könyvtáros egyesületek és könyvtárosok világszervezete) módszertani- kutatási szekciójának elnöke első előadóként bemutattatta a könyvtárosok előtt álló kihívásokat.  Ezek közül ki lehet emelni digitális adatok kezelését, a felhasználóközpontúság előtérbe kerülését az állomány és intézményközpontú gondolkodás rovására, valamint az élethosszig tartó tanulást, mint alapvető szakmai kívánalmat. A professzor asszony optimista a könyvtáros szakma jövőjével kapcsolatban, de csak abban az esetben, ha a könyvtárosok szembe tudnak nézni a körülöttük zajló világ változásaival és cselekedni is tudnak ennek kapcsán.

Barátné Hajdu Ágnes az MKE elnöke vázolta a könyvtáros szakemberek továbbképzési rendszerét, valamint az azt övező súlyos kihívásokat. A tanfolyamok száma és a résztvevők létszáma is drámaian visszaesett az utóbbi időszakban.  Röviden áttekintette a felsőfokú könyvtárosképzés helyzetét, a fiatal generációk szakmai kilátásait, s a könyvtáros életpálya megalapozására tett kísérleteket is.

Simon Edwards a brit könyvtáros kamara, a CILIP szolgáltatási igazgatója, az önbevalláson alapuló, az egész életpályát átívelő szakmai minőségbiztosítási rendszerről és a szintén a CILIP által kialakított szakmai követelményrendszer szerint zajló brit könyvtáros képzési és továbbképzési akkreditációs rendszerről adott áttekintést. A rendszer páratlan Európában annyiban, hogy egyrészt lehetőséget ad a könyvtárosok önminősítésére, másrészt a képzési rendszer összes szintjén a CILIP szakértői által meghatározott standardok szerint garantálják a kurzusok ekvivalenciáját és minőségét.

A külföldi előadókhoz csatlakozott a Debreceni Egyetem Könyvtárinformatika tanszékének munkatársának, az MKE elnökségi tagjának, Eszenyiné Borbély Máriának előadása, aki a könyvtárosok digitális kompetenciáit mérő rendszer alapjait vázolta fel, mely az EUROSTAT indikátorainak való megfeleltetések révén más európai országokkal is összevethető adatokat szolgáltathat e témakörről  a közeljövőben.

A Hamburgból érkezett Ulrike Lang előadásban beszélt a szemléletváltás szükségességéről. Véleménye  szerint a tanult, képzett könyvtárosoknak, a komoly hozzáadott értéket biztosító, a háttérben zajló munkakörükhöz kötődően egyre inkább meg kell engedni az otthoni munkát, mert ez komoly versenyelőnyt jelenthet a  Z generációhoz tartozó fiatal, magasan kvalifikált munkaerőért harcolva. Azok a munkatársak tartózkodjanak a könyvtárban, akik a fizikai térhez kötődő tényleges munkát látnak el az olvasók és az állomány vonatkozásában.

Sörény Edina az EMMI munkatársa az uniós pályázatok sikeres tervezéséhez és megvalósításához szükséges kompetenciákat tekintette át előadásában. Az együttműködésben és a tervezésben rejlő kompetencia területeket emelte elsősorban ki.

Jukka Relander az EBLIDA (európai dokumentációs szervezetek és könyvtárak egyesülése) és a finn könyvtárosegyesület elnöke történeti példákkal illusztrálta, hogyan jutottak el a finnek a mélyszegénység és nemzeti identitás hiány állapotából a kultúra és az oktatás intézményrendszerének kialakításával majd folyamatos továbbfejlesztésével  Európa élvonaláig. Jelentős veszély szerinte, hogy a könyvtári színfalak mögött zajló komplex szakmai tevékenységekről a könyvtárba járó adófizető polgároknak kevés tudomása van. Amikor megpróbálta bevonni a könyvtárakat egy olyan kísérletbe, hogy fényképes tájékoztatást adjanak a munkatársakról s az általuk betöltött munkakörökről, nem sok intézmény csatlakozott a kezdeményezéshez. A kihívásnak történő megfelelés így még megoldásra vár.

Maria Micle és Lovász Ágnes temesvári előadók áttekintéséből kiderült, hogy a román könyvtári rendszer is hasonló kihívásokkal küzd mint a magyar a könyvtárosképzés és a könyvtáros továbbképzés formálódása kapcsán. Egyre kevesebben vesznek részt a könyvtárosképzésben, hiányoznak a vonzó életpálya megalapozásának feltételei. A továbbképzés megfelelő anyagi és szakmai feltételeinek megteremtése is nagy nehézségekbe ütközik.

Böröcz Lívia  a Hermann Ottó Intézet osztályvezetője a kistelepülések bevonásával 2008 óta, komplex, kulturális közgyűjteményi, uniós pénzből zajló vidékfejlesztési programok eredményeiről, s az ennek kapcsán fejlesztendő szakemberi és felhasználói kompetenciákról adott számot. Az előadás elsősorban annak bemutatása körül forgott, hogy miként lehet a különféle kulturális szolgáltatásokat (a könyvtár, a kultúrház, a tájház funkcióját) azonos fizikai térben ellátni. Kistelepüléseken a könyvtáros a helyi közösségi élet egyik katalizátora lehet, munkája elsősorban nem a könyvtári állomány gondozásához,szolgáltatásához kötődik.

Csobán László a pécsi Csorba Győző Város és Megyei könyvtár munkatársa a Baranya megyében szervezett könyvtárbuszos szolgáltatás szakmai és társadalmi hátterével ismertette meg. Előadásának sarokpontjait a LIS Euroguide ajánlásrendszeréhez illesztve választotta meg. A nemzetközi ajánlások szellemében tekintette át, hogy milyen szakmai szempontok szerint építik fel a szolgáltatást, milyen minimumfeltételeknek kell megfelelniük, s milyen együttműködési feladatokat kell a gyakorlatban garantálnia a helyhatóságok képviselőinek a szolgáltatás sikeres működtetéséhez. Szólt arról is, hogy a települések elöregedése, a fiatalok elvándorlása fokozott nehézséget jelent e falvak fenntartható fejlődése terén, amely kihat a szolgáltatásuk paramétereire is. Jó példát szolgáltatott arra, hogy a nemzetközi módszertani ajánlási vázat miként lehet a külföldi vendégek számára is érdekes és releváns itthoni közkönyvtári szakmai tartalommal megtölteni.
Összességében elmondhatjuk, hogy egy magas színvonalú, tartalmas rendezvényen vehetünk részt amihez minden érintettnek nagy köszönet jár!