Az Országos Széchényi Könyvtár irodalmi és kultúrtörténeti programsorozata, a KönyvTÁRlat, május 19-én 16.30 órakor kezdődő rendezvényén a gyermekirodalom és a propaganda kapcsolatával foglalkoztak. Az előadó, Komáromi Gabriella irodalomtörténész, egyetemi magántanár, gyermekirodalom-kutató Védtelenül című előadásában a propaganda szempontjából mutatta be a XX. század hazai gyermekirodalmának legfontosabb jelenségeit.
​Három lényegesebb időszakot választott ki a huszadik századi magyar történelemből. Az első a nagy háború (első világháború) időszaka, amikor az újságot olvasó Dörmögő Dömötör is a háború dicsőségét hirdette. A háborús propaganda lényegében uralkodóvá vált a gyermekirodalomba is, s csak nagyon kevesen (például a frontot maga is megjárt s ott szerzett megrendítő élményeit az ifjúság számára formába öntő Balázs Béla)  mertek szembeszállni az őrülettel.
A két világháború közti időszakra rátérve az előadó utalt arra, hogy már az ezredévi ünnepségek időszakától kezdve volt egy olyan határozott aggasztó iránya a magyar irodalomnak, s benne a gyermekirodalomnak, mely azt hirdette, hogy mindenki magyar akar úgyis lenni, a nemzetiségi ellentétek a maguk természetes módján így oldódnak majd meg. Szó sincs igazából  azonban még a más nációjúak elleni hangulatkeltésről, sőt jellemző karaktereik a maguk egyedi szóhasználatával, nyelvi ízeivel, kulturális hatásukkal szervesen beépülnek a gyermek és ifjúsági regényekbe.
Ám míg az első világháború előtti időszak gyermekirodalmát  a természetes asszimiláció evolúciós jellegű trendje lengte be, a helyzet alapvetően megváltozott Trianon sokkja után.  A két világháború közötti korszak a magyar szépirodalom egyik aranykora volt (elég csupán a Nyugat folyóirat körüli irodalmi csoportosulásra gondolni, együtt József Attilával vagy Weöres Sándorral). A gyermek és ifjúsági irodalom azonban addig soha nem látott mélypontra zuhant. Az  előadó utalt arra, hogy az agresszív, soviniszta, magyar felsőbbrendűséget, Trianon igazságtalanságát és revízióját követelő gondolatok a legprimitívebb formában bukkantak fel, olyanfajta szélsőséges vallási felhangokkal mely még mai keresztény szemmel nézve is igen távol állt a jézusi tanoktól. A helyzetet kitűnően jellemzi, hogy Németh László több megszólalásában is szégyenteljesnek, méltatlannak, istentelennek nevezte a magyar gyermekirodalom hangvételének fő áramát.
A harmadik hangsúlyosan bemutatott korszak a második világháborút követő szélsőséges Rákosi-féle személyi kultusz időszaka. A maga ideológiai bornírtságával ez a korszak ellenkező előjellel, de méltó párja lett sajnos a két világháború közti időszaknak. A magyar gyermek és ifjúsági irodalom mélypontja egy újfajta ideológiai dimenzióban teljesedett ki.  A magyar irodalomtól teljesen idegen szovjet irodalmi művek kötelező olvasmányként való bevezetése,  a minden szépirodalmi érték híján lévő szélsőséges sztálinista propaganda hatása alatt álló magyar művek megjelenése határozta meg e korszak arcélét. Az 1956 utáni megtorlási hullám lezajlása után a kádári konszolidáció kiteljesedésével azonban a magyar gyermek és ifjúsági irodalom új aranykora vette kezdetét.  A mindennapok világának egyedi hangulatú érzékletes humanista ábrázolása, mely mögött az ideológiai elemek csak rejtetten, másodlagosan jelenik meg (néhol már alig észrevehető módon) hatalmas életművek formálódásában érhető tetten például Lázár Ervin, Janikovszky Éva, Csukás István, Szabó Magda kapcsán. A pöttyös, a csíkos majd a delfin könyvsorozatok mgjelenése párhuzamosan a kötelező olvasmányok világának gyermekközpontú átalakulásával már egy új aranykorszak termékei.
Utólag visszanézve tehát elmondhatjuk, hogy a tizenkilenc-huszadik század fordulóját jellemző, majd az 1960-as évektől újra kiteljesedő gyermekirodalmi aranykorának nevezhető időszakok szerencsésen zárójelbe teszik az előadás által tárgyalt korszakokat. A századforduló irodalmi hagyománya szerencsésen túlélést biztosított az erre fogékony gyermekek számára az új aranykor eljöveteléig . Az előadásban tárgyalt időszakok azonban  örök emlékeztetőül szolgálnak azonban arra, hogy a totalitárius szellemű ideológiai propaganda pusztítása micsoda károkat tud okozni irodalmi téren pont a legvédtelenebb korosztály irányában is.

Az év fiatal könyvtárosát keresi a Magyar Könyvtárosok Egyesülete, valamint az Informatikai és Könyvtári Szövetség. A 35 évnél fiatalabb könyvtáros kollégák pályázatait 2016. május 31-éig várják.

Pályázni az alábbi két módon lehet:

1. Egy szakterületi gyakorlatból származó téma még nem publikált írásbeli kidolgozásával.

2. Projekt bemutatást tartalmazó, szabadon választott műfajú (diabemutató, film, hangjáték, riport, szöveges tanulmány stb.) anyag elkészítésével.

A rumiai közkönyvtár nagyszerű példa arra, hogy hogyan virágozhatnak fel a könyvtárak a 21. században. Rumia, egy Lengyelország északi részén fekvő város, ahol az egyik legkreatívabb könyvtári projektet valósították meg: az egyre romló állapotú rumiai vasútállomást egy új, multifunkciós kulturális központként nyitották újra, melynek neve Stacja Kultura.

Az új létesítmény vasútállomás, közkönyvtár és kulturális központ egyben, mely a helyi lakosok és a lengyel tengerpartra utazó turisták igényeit egyaránt szolgálja. A régi vasútállomás könyvárként való újjáélesztése jelentősen megnövelte a város könyvtárhasználóinak számát: míg 2013-ban a lakosság 16%-a volt csak könyvtártag, 2016-ra ez a szám 26%-ra emelkedett – nyilvánvalóan az új, kellemes környezet miatt. 

Sipos Anna Magdolna tartott könyvbemutatót a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. A szerző április 23-án a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében Könyvtáros Klubban Kerekes Pál beszélgetőtársaként mutatta be művének immáron második, bővített kiadását.
Sipos Anna Magdolna világos képet szeretett volna kapni arról, hogy valóban csökken-e a könyvtári szolgáltatások használata Magyarországon. Utána próbált járni azon feltételezések valóságtartalmának melyek az utóbbi években a könyvtár, mint intézmény megszűnését irányozzák előre az információs társadalom fejlődési trendjeinek folyományaként. A szerző úgy gondolta, hogy beszéljenek a tények. A pécsi könyvtártudományi tanszék vezetőjeként hallgatóit, illetve már végzett könyvtárakban dolgozó egykori hallgatóit is bevonva széleskörű adatgyűjtésbe kezdett. Arra volt kíváncsi, hogy a könyvtárhasználat kapcsán mit mutatnak a számok, tényleg  félreverhetjük- e a harangokat?
A szerző állítása szerint az adatok tükrében a könyvtárhasználat Magyarországon az utóbbi években dinamikus növekedésnek indult. Egyre többen látogatják a könyvtárak fizikai tereit, s még látványosabban nő a virtuális szolgáltatások használatának aránya (távhasználat).  Égető szükség lenne arra, hogy ez utóbbi területen részletes, különféle szolgáltatástípusokra lebontott adatok álljanak rendelkezésre. A felhasználói viselkedést monitorozó szoftverek használata sajnos az itthoni könyvtárakban néhány nagy egyetemi és közkönyvtártól eltekintve még gyerekcipőben jár. Már az is nagy előrelépés lenne, ha a Google Analytics segítségével lehetne a könyvtári honlapoknak, s az azokba bekötött szolgáltatásoknak a használatát figyelni. A pontos visszajelzés a felhasználói viselkedésről pedig a szolgáltatások fejlesztése kapcsán nélkülözhetetlennek tűnik!
Egy valamit úgy tűnik, biztosan megállapíthatunk a kötet mondanivalójából kiindulva. A számítógépes világháló felkínálja a lehetőséget arra, hogy a könyvtárak szolgáltatási kínálatukkal kilépjenek a tér és idő keretei közül. Soha nem volt még ekkora lehetőség a szolgáltatások ilyen nagymértékű terjeszkedésére. Könyvtári reneszánszról viszont csak akkor beszélhetünk megalapozottan, ha a felhasználókat meg tudjuk szólítani, bele tudunk illeszkedni szolgáltatásainkkal mindennapi életvitelük keretei közé. A kitáguló lehetőségekkel együtt tehát fokozott felelősség is együtt jár. A jövőt érintve nyitott kérdés, hogy valóban kiteljesedik-e a könyvtári reneszánsz, meg tudnak-e felelni a könyvtárak a fentebb vázolt kihívásoknak.

Filozófia, kreativitás, tudásvágy, ökológiai felelősség: Jostein Gaarder díszvendégként a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.
Jostein Gaarder legnagyobb erénye, bravúrja és egyedi írói „létformája”,  hogy az agyonmisztifikált filozófia tudományterületét varázstalanította és hozzáférhetővé tette a fiatal, tinédzser korosztály számára is. Külön hangsúlyt kap ebben a férfi-női egyenjogúság.

Gaarder a filozófiát elsősorban, mint nőies princípiumot határozza meg, az ókori görög Sophia (bölcsesség) szóból levezetve. Innen jön legsikeresebb műve a Sophie Világa főszereplőjének személye is. A sikeres filozófiaoktató ezzel a regénnyel életpályájának egy szakaszát zárta le. Figyelme ezt követően ökológiai kérdések felé fordult, hiszen a norvég író immár közel két évtizede elkötelezett harcosa a bolygónk élővilágának megmentésére irányuló törekvéseknek.  Legújabb művének címszereplője a szuperintelligens, kreatív igen fejlett beleérző képességgel bíró, a jövő környezeti kihívásai iránt igen érzékeny Anna.  Az ő belső világán keresztül szembesülhetünk földünk legfőbb környezeti kihívásaival, a fenntartható létet fenyegető veszélyekkel. A szerző színészies testbeszéddel fűszerezve, komoly módon, hiteles meggyőződéstől hajtva beszélt a világot megismerni akaró kíváncsiságról. Jelenidőnk társadalma meghökkentően strukturált és összetett. Erre reflektálva  napjainkban az írói gondolatok, amelyek megjelennek a lapokon, meghatározottan a szerzőik saját világáról árulkodnak, az ő világlátásukat tükrözik vissza. Az ő szerkesztési technikája is ezen az alapon nyugszik.  Ez szerinte egyben egyfajta filozófiai determináció is.  Anna gondolatai közé számos korábbi előadásának, publikációinak főbb pontjait csempészte be. Ezek a trükkök általában észrevételnek szoktak maradni.  Fordítójával, Fehérvári Boldizsárral, a Prezi székhelyén április 22-én folytatott beszélgetésében azonban egy konkrét kölcsönzés is szóba került, amit a fordító onnan vett észre, hogy ő fordította szintén azt a kiáltványt melynek gondolatai feltűnnek a regényben. Gaarder nagyon fontosnak tartja a plágiumtól való tartózkodást, (a lábjegyzetek használata amúgyis feleslegesen bontaná meg a regény szerkezetét) s ennek legbiztosabb módszereként említi a saját írásaival, gondolataival folytatott ésszerű sáfárkodást.     
Április 21-én a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál nyitányaként Szabó T. Anna a Gaarderrel folytatott pódiumbeszélgetését három téma köré építette fel: először a kíváncsiságot, tudásvágyat, mint alapvető emberi tevékenységet boncolgatták, majd az oktatás-kreativitás problémaköre került sorra. Ezt főként abban az összefüggésben említették, hogy sajnos a legtöbb esetben mindent megtesz az iskola azért, hogy kiölje a gyermekekből az elementáris világra való rácsodálkozást, s az ebből fakadó kreatív alkotási formákat… Természetesen harmadik témaként ebben a beszélgetésben is megemlítődött az ökológia, a fenntarthatóság kérdésköre. Gaarder nem akart soha egyszerű moralista lenni regényeiben. A fenntarthatóságot elősegítő megoldások alapjait keresi.  Úgy véli, hogy a pesszimizmus s az ebből fakadó letargia a lustaság legérzékletesebb megnyilvánulása. Küzdeni kell, az előre vezető utak szüntelen keresésével.  Nagyon szerencsésnek tartja magát, hogy norvégként és sikeres íróként a föld leggazdagabb (szinte obszcén gazdagként önmagát jellemző) lakói közé tartozik. Ismertsége és sikeres anyagi helyzete azonban fokozott anyagi felelősséget ró rá a föld környezeti kérdéseiről való gondolkodást, a cselekvési minták formálását tekintve. Az Anna világa ugyanúgy betetőzése ennek a fajta rész-életműnek, mint ahogyan a Sophie Világa a filozófia-oktatói, tudományos ismeretterjesztői pályafutásnak volt.
Gaarder főként a nyugati filozófia hatja át, ahol a legfőbb kérdés egyre inkább ugyanaz: hogyan tudjuk megőrizni mostani életkörülményeinket a világon?  Megemlítette emellett, hogy ha most írná meg a Sophie világát, akkor a nyugati filozófia mellett hangsúlyosan szerepeltetné a keleti filozófiai tanokat, melyek igazi mélységeire a távol-keleti térségben tett utazásai révén is tud következtetni. Másfelől viszont a nyugati filozófia vonatkozásában Kínában szinte tankönyvként használják filozófiai ismeretterjesztő művét.
A komoly és sorsfordító témákat érintő, elképesztő energiával, lelkesedéssel  jellemezhető beszélgetések végén a közönség  mosolyogva, s akár némiképpen meghökkenve is állapíthatta meg, hogy Jostein Gaarder interpretálásában a filozófia és az oktatás, a környezeti témákról való gondolkodás  is szórakoztatóan játékos tud lenni.

2016. április 19-én került sor az Informálni-Integrálni-Inspirálni- Közkönyvtárak a XXI. században címmel rendezett konferenciára. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül szemelgetünk a programkínálatból.
A házigazda intézmény kapcsán teljes képet kaphattunk a könyvtár előtt álló kihívásokról Kovácsné Koreny Ágnes és Dippold Péter segítségével. A könyvtár felhasználóinak mintegy fele az egyetemisták közül kerül ki, s nő a középiskolás beiratkozottak aránya is. Összességében a távhasználat aránya meredeken nő, a fizikai használat csökken, összességében nagyjából stagnálás tapasztalható. Az egyetemisták számára igyekeznek egyszerre vonzó közösségi tér lenni, illetve a gyarapítási politika formálásában is kiszolgálni a legnagyobb felhasználói csoport igényeit a kurzuslistákon jellemzően felbukkanó művek beszerzésével. A központi könyvtár voltaképpen jogszabály szerint közkönyvtári és szakkönyvtári feladatokat lát el, valójában az intézményi stratégia, illetve a gyarapítás alakítása során, illetve a teljesszövegű adatbázisok előfizetési politikájának formálása révén egyetemi könyvtári feladatok is előtérbe kerülnek. A médiatári olvasóterem helyén olyan közösségi teret hoztak létre, mely egyszerre szolgálja az elmélyült egyéni tanulás, kutatás illetve a csoportmunka kereteit is.
Lévai Tamás építész előadásának legfontosabb üzenete az volt, hogy egy új könyvtár, illetve könyvtárfelújítás tervezése kapcsán a gondos könyvtárszakmai előkészületek kulcsfontosságúak a sikeres közösségi tér megalkotásának, illetve újjáalakításának szempontjából. A kulturális szakemberek jelölik ki azokat a kereteket, melyekben aztán az építész szakember a tervezés kapcsán formai értelemben gondolkodni tud. Az új Helsinki Városi Könyvtár példájával érvelve aláhúzta, hogy a gondos előmunkálatok akár 3-4 évet is igénybe vehetnek. Ennek eredményeként már egy olyan minőségű tervpályázatot lehet kiírni, ahol az épületen belül minden közgyűjteményi  funkció letisztultan meghatározásra kerül. A szolgálati térségek kialakítása mellett olyan rugalmas közösségi tereket lehet átgondoltan létrehozni, melyek folyamatos újjáformálása révén akár 100-150 évig is működhet egy funkcionálisan jól megtervezett, megfelelő anyagokból és technológiával felépült épületben a könyvtár.
Tóth Máté előadásában a közkönyvtárak közösségépítő dimenziójára tért ki, romániai, horvátországi, norvég és itthoni példák alapján. A zágrábi tapasztalatok arra mutatnak, hogy sokat tehetnek a könyvtárak a hajléktalanok társadalmi reintegrációja terén, olyan rájuk szabott képzési programokkal, mely segít nekik állást és lakhelyet találni. Norvégiában Osloban nyelviskolával szövetkezett a torshovi fiókkönyvtár, s mindenféle a norvég társadalma könyvtári forrásokon keresztül bemutató foglalkozásokat integráltak bele a nyelvtanítási programba. Romániában egy a Duna-deltában lakó orosz gyökerekkel bíró kisebbségi csoport kulturális emlékeit kezdték segíteni külső alapítványi támogatással, könyvtári szervezésben, mely összehozta a fiatal és az idősebb generáció képviselőit egymással. Sikerült élővé tenni a régmúlt emlékeit a fiatalok számára, míg az idős korosztály is sokat tanult a fiatalok gondolkodásmódjáról. A magyar példa Nagykanizsáról a romák könyvtári ellátásához kapcsolódott, ahol Kardos Ferenc igazgatóhelyettest idézte az előadó. Ő arra hívta fel a figyelmet, hogy az alapvetően szóbeliségen alapuló roma kultúra kerül kapcsolatba az írásbeliségen alapuló többségi kultúrával. Az írásbeliségen alapuló műveltségi formák roma kultúrához történő adaptálásával sokféle konfliktusnak elejét lehet venni. Ennek útja például a rendezvények szervezése romák lakta területeken, illetve roma származású könyvtárosok alkalmazása.
A nagyvárosi könyvtárak világa mellett Oros Sándor a Csongrád megyei kistérségi könyvtári ellátórendszer örömeiről és gondjairól villantott fel egy csokorra valót. Egyre nagyobb az elvándorlás a kistelepülésekről az egyre kevesebb munkalehetőség miatt, egyre csökken a lakossági szolgáltatások száma is. Sok helyen ténylegesen a könyvtár marad az egyedüli közösségszervező erő, és közösségi tér, olyan elhivatott könyvtárosokkal, akik a közösség lelkét adják s részt vállalnak mindenfajta esemény, rendezvény szervezésében, lebonyolításában. Emellett persze nagy hangsúlya van a kulturális ellátásnak, a helyi igényekhez kötődő különféle képzések lebonyolításának is.
Fülöp Attiláné kisvárosi esettanulmánnyal szolgált a Gödöllői Városi Könyvtár igazgatójaként. Ez a könyvtár abban különleges, hogy nem csupán egy egyszerű közkönyvtárról van szó, hanem helyet ad a cserkészet központi történeti archívumának is, melynek révén tudományos kutatóhelyként is szerepel. A modern könyvtárépület belső szerkezetét a közösségi tér igényei szerint alakítják ki, egészen addig terjedően, hogy van például iruló-piruló polc a romantikus lelkületű olvasóknak. Intenzív az online közösségi média jelenlét, a könyvtár önálló mobilalkalmazással is bír. A Művészetek Házában illetve egy kávézóban külön könyvtári gyűjtemények működnek rendszeresen frissítve helyben olvasás céljából. illetve könyvtári tagok kölcsönözhetnek onnan is. A könyvtár épületében működik gyorskölcsönző ahol a kabátot nem levéve is el lehet érni az állomány egy folyamatosan frissített részét. Az információs pont és a folyóiratolvasó a büfével egy térben regisztráció nélkül is elérhető forgalmas városi találkozóhelyként funkcionálva. A folyóiratok egy része Ipad-en keresztül is elérhető már. Számos szakkör, klub működik az intézményben, melyeket könyvtárosok, illetve önkéntesek vezetnek. A könyvtár melletti külső tér számos kulturális rendezvény helyszíne, mint ahogy szerte a városban sokfajta programban vállal részt a könyvtár.
Általánosságban a konferencia konklúziójaként elmondhatjuk, hogy ahol van az adott helyi közösség szemében hiteles könyvtárvezető, illetve könyvtárosi gárda, akik képesek a fizikai térben, illetve az online szolgáltatások révén a helyi lakosok életének részévé váltani a könyvtári szolgáltatásokat, illetve becsábítani őket társadalmi életet élni a közösségi térbe, ott nincs gond az aggodalomra. Ez azonban rengeteg munkát és kitartást igényel, aminek a legtöbb esetben csupán az erkölcsi elismerése van meg, az anyagi honorálás igen korlátozottan jelentkezik. A financiális hiányosságokat viszont a lelkesedés a közösség szeretetéből érkező motiváció nagymértékben képes enyhíteni.

A Networkshop konferenciára idén Debrecenben került sor március 29. és április 1. között.

Március 30.-án a nyitó plenáris ülésen Sennyei Pongácz a Texas állambeli Austinban található St Edwards Egyetem könyvtárának főigazgatója igen érdekes áttekintést adott azokról az új paradigmákról melyek a hálózat, a felhő technológiák és a könyvtár kapcsolatát áthatják. Interpretációja szerint az integrált rendszerek funkciója leszűkül a legszükségesebb alapfunkciók biztosítására. A felhasználói felület illetve számos kiegészítő funkció szabványos API-k segítségével illeszthető hozzá a rendszerhez. A fő cél, egy olyan az intézmény igényei szerint testreszabott digitális szolgáltatási ökoszisztéma létrehozása, melynek egyes elemei a felhasználó számára észrevétlenül illeszkednek egymáshoz, s szolgálják az információs igényeik minél hatékonyabb kielégítését. Persze ehhez egy újfajta könyvtárosi hozzáállásra is szükség van, s felértékelődnek az együttműködési készségek, s bizonyos informatikai alapkompetenciák birtoklása a digitális könyvtári területhez illeszkedően.

Az első nap szerda délutánján a digitális bölcsészet workshopra került sor. Pozitív előrehaladást jelenthet, hogy a könyvtár és információtudományi képzési programok illetve bölcsészeknek szóló általános digitális könyvtári témájú előadások keretei közé bekerülhetnek az ehhez a területhez kapcsolódó készségek és képességek.
Nagyon nagy hangsúllyal kerültek elő a konferencia különféle napjain a Magyar Tudományos Művek Tára fejlesztésével és használatával  kapcsolatos feladatok. Keddtől péntekig, számos tutoriál és előadás járta körül a kihívásokat mind fejlesztői mind könyvtáros felhasználói szemszögből.

Páll Zoltán és Vajda Lőrinc előadása egy igen innovatív új XML -alapú szövegkódoláson alapuló szolgáltatási projektet mutatott be az Akadémiai Kiadó részéről. Az Országos Széchényi Könyvtárat képviselő Balázs László előadása abból a szempontból volt érdekes, hogy az OSZK a VuFind Discovery rendszert nem külső tartalmi erőforrások elérésének integrálására implementálta, hanem a saját belső teljes szövegű és bibliográfiai adatbázistömegük számára alakítanak ki közös platformot. Pénteken, április elsején Horváth Ádám (Magyar Nemzeti Múzeum) igen élvezetes, és jövőbe mutató előadásából kiderült az is, hogy rejtetten a rendszerbe integrált funkciókként jelennek meg szemantikus webes elemek is a VuFind szolgáltatáskészletében, melyek megkönnyítik a discovery rendszer által elérhetővé tett tartalomforrások szemantikus webes integrálását is.

A rendezvény Köznevelés, felsőoktatás, elektronikus környezetek című szekciójában elsősorban a közoktatásban használt szoftverekről és megoldásokról tájékozódhattak az érdeklődők. A bemutatott statisztikai eredmények és kimutatások szerint a közoktatási módszerek egy része rendkívül elavult, sokszor ugyan azokat a megoldásokat alkalmazzák Magyarországon mint 20 éve, amikor is először gondolkodtak el azon, hogy az informatikát közelebb kellene hozni a tanításhoz. A diákoktól még mindig a lexikális tudás bővítését várják el, figyelmen kívül hagyva, hogy a gyorsan megtanult információkat a kimutatások szerint 4-5 hónap múltán teljesen elfelejtik a tanulók. Bár az internet egyre jobban begyűrűzik az oktatás területére is, azonban egyelőre úgy tűnik, hogy csak kiegészítő eszköz marad, nem pedig a lexikális tanulás kiváltója.

A Monguz Kft, közgyűjteményi partnereinkkel együttműködésben idén is számos előadással képviselte magát a rendezvényen. A helyszín szelleméhez jól illeszkedett a Méliusz Juhász Péter Könyvtárral közösen fejlesztett Cíviskultúra információs portál, illetve a Városfoglaló című online játék bemutatása Brada Hedvig (Monguz Kft) és Lente Tamás  (Méliusz Könyvtár) jóvoltából. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) repozitóriumának sajátosságait mutatta be Kun Dorottya (MOME) és Fülöp Endre (Monguz Kft). A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) személynévterének a szemantikus weben történő publikálásának kihívásait tekintette át Mohaly Anikó (PIM) és Simon András (Monguz Kft).  Sinka Róbert, cégünk e-learning szakértője a tartalomszolgáltatásainkhoz kötődő digitális oktatási programjaink sajátosságairól, s azok technikai hátteréről adott nagyívű áttekintést.  Aktuális technikai kérdések kapcsán Nagy István a plágiumkeresés dilemmáit, és lehetséges megoldásait mutatta be, Sass Róbert az oktatási felhő (Cloud4Education) témakörében tartott tájékoztatást; a Docker és a Kibana rendszer alapjait ismertette.