Az ITLIB könyvtári folyóiratban készítettünk egy áttekintést mindazon megvalósult projektekről és fejlesztési irányokról melyek a szemantikus web magyarországi közgyűjteményi megjelenését jellemzik. Az európai projektekben való magyar részvételi formák is megtárgyalásra kerülnek.
Nagy öröm számunkra, hogy a példák között említhetünk olyan projekteket is melyek a Qulto cégcsoport tagjaként működő Monguz Kft együttműködésével valósultak meg. A részletek angol nyelven elérhetők ezen a linken.

Európa egyik legnagyobb könyvszakmai eseményére évente szeptemberben kerül sor a svédországi Göteborgban. A rendezvény hivatalos elnevezése Bok och Bibliotek (Könyv és Könyvtár): egyszerre állítja középpontba az irodalom és a könyvpiac szereplőit, illetve a közgyűjtemények világát.

A 2015. évben a rendezvény díszvendége Magyarország volt, de a magyar vonatkozású programokon kívül is rengeteg könyvtári vonatkozású érdekes előadásra került sor. Lehetőség volt külső rendezvényeken is részt venni, ahol ízelítőt kaphattunk például arról, hogy mi a véleményük a Svédországban élő magyar gyerekeknek multikulturális környezetükről.

A digitális témákkal foglalkozó színpad svéd és angol nyelvű előadásainak videofelvételei naponkénti bontásban a Youtube-on is elérhetőek (csütörtök; péntek; szombat)

A nagyváradi származású, Göteborgban élő, aktív kultúra és közösségszervező Sall László szubjektív filmes összeállítását ezen a linken tekinthetik meg.

A rendezvényről részletes beszámoló jelent meg a Könyvtári Figyelő hasábjain. A cikk elérhető itt.

A 2016-os konferencia szeptember 22-25 kerül megrendezésre. Kiemelt témája a szólásszabadság lesz. A talán legjelentősebb díszvendég Herta Müller Nobel-díjas írónő lesz.  Sok egyéb témakör mellett át fogják tekinteni a svéd könyvtárosképzés történetét és jövőbe mutató fejlődési tendenciáit. Rangos nemzetközi kerekasztalbeszélgetésre is sor kerül majd a hosszútávú digitális archiválást célzó európai uniós projektek kapcsán. 100 éves születésnapját fogja ünnepelni a Svéd Könyvtárosegyesület Biblioteksbladet címmel megjelenő folyóirata. A teljes program ezen a linken érhető el. 

Kép forrása: http://events.nationalgeographic.com/locations/center/svenska-massan/

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) idén Veszprémben tartotta az immár 48. Vándorgyűlését Kapcsolat – Könyvtár – Együttműködés: felelősséggel a sikeres közösségekért címmel július 7-9. között. A Monguz Kft. támogatóként, kiállítóként, és előadások megtartásával csatlakozott a rendezvényhez.

A Hangvilla multifunkcionális kulturális tér méltó helyszíne volt a plenáris eseményeknek. A szekcióülések is ebben az épületben, a Pannon Egyetemen, az Eötvös Károly Megyei Könyvtárban, illetve a Laczkó Dezső Múzeumban zajlottak le.

Az egyesület a Vándorgyűlés témájául a kapcsolatok építését, az együttműködés fejlesztését jelölte meg, kiemelve a könyvtári tevékenység közösségszervező erejét; ezzel csatlakozik az EMMI szakpolitikai céljaihoz, az Európai Unió és az IFLA (Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége) erre az évre meghirdetett célkitűzéseihez.

A nyitó plenáris ülés teljes hosszában megtekinthető ezen a linken.

A Vándorgyűlés díszvendége dr. Navracsics Tibor, az Európai Bizottság Kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosa volt. Rámutatott arra, hogy a tagállamok közötti közvetítési feladatok, a jövőbe mutató projektek gondozása tudja igazán elmélyíteni az európai összetartozás érzését. Együtt sikeresebben tudunk válaszolni a felmerülő kihívásokra. A kultúra a társadalmi, gazdasági és szociális fejlődés katalizátoraként jelenik meg. A könyvtárak, mint fizikai és virtuális alapú találkozóhelyek, társadalmi fórumok stratégiai jelentőséggel bírnak a társadalom jólétének fejlesztésének irányában.

Munkatársaink számos előadással gazdagították a Vándorgyűlés programját. Czoboly Miklós áttekintette a tartalom és információszolgáltatás területén érzékelhető aktuális trendeket és felvázolta a Qulto portfolió fejlesztési irányait. Igyekszünk kiszolgálni a teljes közgyűjteményi és tudományos szférát, válaszokat találni azokra a kihívásokra melyek az információszolgáltatás, menedzselés kapcsán a leginkább foglalkoztatják őket a plágiumkereséstől az e-tanulási formákon át a hatékony információtárolás és visszakeresés biztosításáig. Portfolióink fejlesztésekor elsődleges jelentőséget tulajdonítunk közgyűjteményi partnereink visszajelzéseinek.

Szepesi Judit az SZTE BTK Könyvtár és Információtudományi Tanszékének oktatója és Sinka Róbert cégünk e-learning szakértője olyan új e-learning megoldásokat mutatott be, melyek a Qulto portfolióhoz kapcsolódó egyes rendszerek, alkalmazások hatékony elsajátítását, és a megszerzett tudás hatékony, interaktív ellenőrzését teszi lehetővé az egyetemei könyvtárosképzésben, nyílt forráskódú Moodle alapú tartalomkezelő rendszer segítségével.  A diákok önállóan is elsajátíthatják a tananyagot szövegben, képben és hangban. Ugyanakkor arra is ösztönöz a rendszer, hogy vitassák meg a különféle témaköröket egymással, valamint a kurzusfelelős oktatóval is. Az egyéni és a csoportos tanulási tevékenységek rugalmas egyensúlya, a számonkérési formák változatossága döntő tényező az ismeretek hatékony elsajátításának és alkalmazásának irányában.

Dr. Sallay Gergely a HM HIM Hadtörténeti Múzeum munkatársa, a Monguz Kft. Qulto termékcsoportját képviselő Brada Hedviggel közösen az első világháború történetét sok szemszögből feltáró múzeumi digitális kiállítási installáció, illetve az online tartalomszolgáltatás kialakításának lépéseit tekintették át.

Deák Gábor pedig a – Legyél te is Beatlestag-attrakciófejlesztés programozás nélkül – című előadásában a múzeumi kiállítási informatika egy új fejlesztési irányára hívta fel a figyelmet, és rámutatott arra is, hogy az elragadó végeredményhez a digitális művészeti készségek sokkal inkább hozzájárulnak, mint a magas szintű programozói tudás megléte.

A Vándorgyűlés gazdag programkínálatához hozzájárult a nyitó plenáris ülést követően a Mendelssohn kamarazenekar koncertje, a pécsi székhelyű Csorba Győző Megyei Könyvtár könyvtárbuszának bemutatója.

A szekciók gazdag szakmai programjai közül cikkünkben csupán szemelgetni van mód. A Tudományos Könyvtári Szekcióban Holl András ízelítőt adott abból, hogy milyen nehéz a különféle felhasználói és tudománypolitikai döntéshozói igények között megtalálni a közös nevezőt a Magyar Tudományos Művek Tára fejlesztésének kapcsán. A végeredmény egy bonyolult rendszer, mely összetettség nem vált ki üdvrivalgást senkiből, viszont ezt feláldozni csak a jogos igények egy részének figyelmen kívül hagyásával lenne csupán lehetséges.

Bilicsi Erika ezt követő előadása kicsit tágabb perspektívában vette számba azt, hogy a könyvtárak milyen szolgáltatásokkal tudják biztosítani a tudományos publikációk adatainak tárolását, visszakereshetőségét. Az MTA Központi Könyvtára igyekszik költséghatékony módon lehetővé tenni a különféle publikációs azonosítók (pl. DOI) használatát a tudományos könyvtári szféra számára.

Hubay Miklós a győri Széchenyi István Egyetem könyvtárának képviseletében a kapcsolat, nyílt adatok kezeléséről, a szemantikus web könyvtári relevanciájáról adott áttekintést. Az előadás második felében az intenzív fejlesztési szakaszban lévő BIBFRAME szabvány kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a könyvtári dokumentumfeldolgozásban paradigmaváltás előtt állunk.  A már több évtizede használt MARC adatcsere szabványt fogja felváltani a BIBFRAME ami sokkal inkább illeszkedik a jelenkor információtechnológiai környezetéhez. A könyvtári adatok összekapcsolhatóságának biztosítása más adattárakkal pedig kitágítja azok használati körét. Leomlanak az intézményi, nyelvi és országhatárok, minden eddiginél egységesebb keretek között nyílik majd lehetőség a kulturális örökséghez történő hozzáféréshez. Az útnak viszont még nagyon az elején tartunk, égető szükség lenne a BIBFRAME szabvány hazai szakmai környezethez történő implementációjáról is minél hamarabb gondoskodni.

A Bibliográfiai Szekcióban némiképp ehhez az előadáshoz kapcsolódott Vass Johanna és Szűcs Etele, akik az MMA-MANDA intézményi páros könyvtárait képviselték. Ők a digitális adatkezelésnek számos jogi buktatójára hívták fel a figyelmet. A levéltárakban a személyes adatok védelme a fő akadály, a könyvtárakban, illetve kisebb mértékben a múzeumokban pedig a szellemi tulajdon, a szerzői jogok kezelése jelentkezik lényeges kihívásként.

A Csongrád Megyei Könyvtárosok Egyesületének szekciója is számos érdekes előadásnak adott helyet. Czupi Gyula a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár igazgatója nagyon jó példákkal szolgált arra, hogy miként kell egyensúlyozni azon a keskeny mezsgyén, ami a fenntartó önkormányzat elvárásai, illetve a felhasználói igények között feszül. A legitimáció mindkét irányba a könyvtár sikerességének döntő tényezője. A szervezeti, kultúra és szakmai attitűdök kapcsolatát elemezte Mikulás Gábor. Az előadás tanulsága szerint felhasználóközpontúnak kell lenni, az intézményi, könyvtárosi kényelmességet időnként háttérbe szorítva is. A könyvtárnak attraktív, vonzó helynek kell lennie a virtuális és a fizikai térben is. A belső szervezeti kultúra legyen minél kevésbé hierarchikus, és legyen eredményesebb a munkatársak közötti információcsere. A konferenciákon szerzett külföldi tapasztalatokat pedig publikációk formájában s a napi szakmai gyakorlatban is az eddigieknél hatékonyabban kellene hasznosítani.

Somorjai Noémi a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa a könyvtárosok és a stressz kezelésének viszonyát boncolgatta.  Sokszor igen nagy kihívást jelent a felfokozott idegállapotban könyvtárban megjelenő olvasókkal történő kommunikáció, a különféle kulturális kódokat használó személyek közötti eredménytelen kommunikáció is okozhat stresszt, de a munkatársak közötti feszültségeket is meg kell tanulni feloldani. Számos technika áll rendelkezésünkre a stressz kezelésére, azonban ezeket meg kell tanulni tudatosan alkalmazni a mindennapokban. A könyvtári szervezeti kultúrának, a partnerséget szem előtt tartó kommunikációnak tehát a stresszkezelés is alapvető eleme kell, hogy legyen.

A konferencián átadásra került a Fitz József könyvdíj, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete-emlékérem, az Év fiatal könyvtárosa-díj, valamint a Kovács Máté-díj is.

Napjaink közkönyvtára már nem csupán dokumentumbázis, hiszen a látogatók igényeinek megfelelően olyan közösségvezérelt könyvtárakra van szükség, amelyek kultúrát és értéket közvetítenek; helyet adnak a tanulásnak, a kreativitásnak és az inspirálódásnak, és találkozóhelyként is működnek.

Koreny Ágnes 48. Vándorgyűlésén elhangzott „Könyvtári közösségek” című előadásában kiemelte, hogy a közkönyvtárban az emberek már nem a hagyományos értelemben vett felhasználók, hanem fogyasztók: olvasnak, tanulnak, szórakoznak, beszélgetnek; valamint kreátorok: az információt újabb tartalmak létrehozására és saját kreativitásuk kifejezésére használják fel. A könyvtáraknak alkalmazkodniuk kell ezekhez az igényekhez, ha meghatározó szerepet szeretnének betölteni az adott település hosszú távú fejlődésében.
Koreny Ágnes az ezen linken elérhető cikkében számos példát érdekes példát említ a XXI. század szükséglet alapú, közösségvezérelt könyvtárainak megoldásaira.

Illusztráció: Hjørring Library

A LIDA 2016 konferenciára június 13-17 között a horvátországi Zárában (Zadar) került sor. Az első nagy témakör a digitális adatok kezelése és megőrzése volt
ezt követte a felhasználói magatartás vizsgálata és a digitális gyűjtemények kezelésének elsajátítását szolgáló oktatási tevékenységek ismertetése.

Az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi Szakkönyvtátában került sor május 23-án a Net! Mindenekfelett? című, információs műveltségről szóló kötet bemutatójára, illetve ennek kapcsán egy műhelybeszélgetésre.

A rendezvényt Koltay Tibor (Szent István egyetem, Jászberény) vezette. A kötet szerzőin a Pécsi Tudományegyetem oktatóin (Egervári Dóra, Varga Katalin, Sipos Anna Magdolna) kívül a beszélgetés felkért résztvevője volt még Tószegi Zsuzsanna (ELTE), Csík Tibor (Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum) és Kerekes Pál (ELTE). Az e-könyv formájában megjelent kötet a felsőoktatásban tanuló hallgatók információs műveltségéről igyekszik összképet adni. A felmérés alapjául szolgáló kérdőívben igyekeztek lefedni az információs műveltséghez kapcsolódó minden fontosabb részterületet.
A szerzők utaltak arra, hogy szélesebb körű vizsgálatokra is szükség lenne, amelyek az európai uniós célkitűzésekkel is összhangban lennének. Magyarország azonban eddig nem csatlakozott a témakörben kezdeményezett nemzetközi felmérésekhez. Miután rendkívül dinamikusan változik az információs környezet, ami körülvesz minket, s ezzel együtt természetesen az ehhez kötődő kompetenciák tartalma is, ezért 2-3 évente érdemes lenne megismételni a most kezdeményezett felmérést. Sajnos azonban ennek anyagi háttere nem igazán látszik biztosítottnak.
Többen válaszoltak nők, mint férfiak a kérdőívben feltett kérdésekre. Az egyetemista korosztály összetételével is korrelál ez az adat. A megállapítások nem szívderítők. Persze az információs műveltséghez kötődő kompetenciák alapjainak elsajátítása elsősorban a közoktatás feladata lenne. Az általános és középiskolában sem jut erre elegendő óraszám. A nemzeti alaptantervben több tantárgy, műveltségi terület keretei között megjelenik ez a témakör, de mégsem nevezhető annak oktatása hatékonynak. Az is érdekes jelenség, hogy még azok a hallgatók, sem tudnak számot adni ilyen irányú korábbi tanulmányaikról, akik esetében jó alappal feltételezhető annak megléte.
Nagyon fontos kiemelni, hogy itt elsősorban nem a kormányzati anyagokban megjelent digitális írástudás fogalommal jellemzett technikai jellegű kompetenciák elsajátításáról és alkalmazásáról van szó. Sokkal fontosabb, szélesebb kontextusban felmérni azt, hogy miképpen boldogulnak az őket körülvevő információs környezet kihívásai közepette a hallgatók.  Minimális ismereteik vannak például a plágium fogalmáról, egyáltalán a szellemi tulajdonhoz kötődő ismeretekről. a tartalom előállítás terén a legtöbben leragadnak az internetes  kommentek gyártásánál. Az ennél jóval komolyabb felkészültséget igényló szakmai blogok, Wikipédia oldalak szerkesztése elhanyagolható mennyiségben jellemző rájuk. Sokszor elhangzott már, hogy a túlhangsúlyozott lexikális tudás helyett az információ visszakeresésére s annak reprezentálási módjaira sokkal nagyobb súlyt kellene az oktatás minden szintjén fektetni…
Az információhasználat kapcsán megállapítható hogy élesen elkülönül a köznapi gyors tényszerű információk keresése a tanulmányokhoz, munkához szükséges információkereséstől. Utóbbi területen felértékelődnek a hagyományos könyvtári dokumentumfajták, azok digitális változataival együtt. A fiatal egyetemista korosztályra azonban egyre inkább jellemző a blogok, közösségi média felületek használata is. A tartalom hitelességének kérdésében jól szerepel a könyvtári tartalomkínálat. Az egyetemi könyvtárak kedvelt tanulási helyszínek. A különféle könyvtártípusoknak persze eltérő céljaik vannak. A színes rendezvényekkel tarkított közösségi tér funkció sokkal inkább jellemző a közkönyvtári, mint az egyetemi szférára. Utóbbiak inkább a tanulás és a kutatás helyszínei. Abban egyetértés látszott kialakulni a résztvevők között, hogy a könyvtári funkciókon túlterjeszkedő bármiféle pluszfeladat csak az előbbi kínálat maradéktalan biztosítása esetén lehetne számításba vehető. Sajnos itthon egyre több intézményben vetődik fel a saját bevétel hajszolása közepette az alapfunkciók kiszolgálásának háttérbe szorulása.
Összegzésül megállapíthatjuk, hogy széleskörű összefogásra lenne szükség az információs műveltség minél széleskörűbb terjesztésére. S mindenkinek a saját helyi környezetében is fokozott felelőssége van a témakörhöz kapcsolódó kihívásoknak történő megfelelésre.

A rendezvényről készült videofelvétel megtekinthető ezen a linken.

A kötet a Magyar Elektronikus Könyvtárban érhető el.

Koltay Tibor részletes recenziója pedig hamarosan a Könyvtári Figyelő folyóiratban lesz olvasható.

Az Országos Széchényi Könyvtár irodalmi és kultúrtörténeti programsorozata, a KönyvTÁRlat, május 19-én 16.30 órakor kezdődő rendezvényén a gyermekirodalom és a propaganda kapcsolatával foglalkoztak. Az előadó, Komáromi Gabriella irodalomtörténész, egyetemi magántanár, gyermekirodalom-kutató Védtelenül című előadásában a propaganda szempontjából mutatta be a XX. század hazai gyermekirodalmának legfontosabb jelenségeit.
​Három lényegesebb időszakot választott ki a huszadik századi magyar történelemből. Az első a nagy háború (első világháború) időszaka, amikor az újságot olvasó Dörmögő Dömötör is a háború dicsőségét hirdette. A háborús propaganda lényegében uralkodóvá vált a gyermekirodalomba is, s csak nagyon kevesen (például a frontot maga is megjárt s ott szerzett megrendítő élményeit az ifjúság számára formába öntő Balázs Béla)  mertek szembeszállni az őrülettel.
A két világháború közti időszakra rátérve az előadó utalt arra, hogy már az ezredévi ünnepségek időszakától kezdve volt egy olyan határozott aggasztó iránya a magyar irodalomnak, s benne a gyermekirodalomnak, mely azt hirdette, hogy mindenki magyar akar úgyis lenni, a nemzetiségi ellentétek a maguk természetes módján így oldódnak majd meg. Szó sincs igazából  azonban még a más nációjúak elleni hangulatkeltésről, sőt jellemző karaktereik a maguk egyedi szóhasználatával, nyelvi ízeivel, kulturális hatásukkal szervesen beépülnek a gyermek és ifjúsági regényekbe.
Ám míg az első világháború előtti időszak gyermekirodalmát  a természetes asszimiláció evolúciós jellegű trendje lengte be, a helyzet alapvetően megváltozott Trianon sokkja után.  A két világháború közötti korszak a magyar szépirodalom egyik aranykora volt (elég csupán a Nyugat folyóirat körüli irodalmi csoportosulásra gondolni, együtt József Attilával vagy Weöres Sándorral). A gyermek és ifjúsági irodalom azonban addig soha nem látott mélypontra zuhant. Az  előadó utalt arra, hogy az agresszív, soviniszta, magyar felsőbbrendűséget, Trianon igazságtalanságát és revízióját követelő gondolatok a legprimitívebb formában bukkantak fel, olyanfajta szélsőséges vallási felhangokkal mely még mai keresztény szemmel nézve is igen távol állt a jézusi tanoktól. A helyzetet kitűnően jellemzi, hogy Németh László több megszólalásában is szégyenteljesnek, méltatlannak, istentelennek nevezte a magyar gyermekirodalom hangvételének fő áramát.
A harmadik hangsúlyosan bemutatott korszak a második világháborút követő szélsőséges Rákosi-féle személyi kultusz időszaka. A maga ideológiai bornírtságával ez a korszak ellenkező előjellel, de méltó párja lett sajnos a két világháború közti időszaknak. A magyar gyermek és ifjúsági irodalom mélypontja egy újfajta ideológiai dimenzióban teljesedett ki.  A magyar irodalomtól teljesen idegen szovjet irodalmi művek kötelező olvasmányként való bevezetése,  a minden szépirodalmi érték híján lévő szélsőséges sztálinista propaganda hatása alatt álló magyar művek megjelenése határozta meg e korszak arcélét. Az 1956 utáni megtorlási hullám lezajlása után a kádári konszolidáció kiteljesedésével azonban a magyar gyermek és ifjúsági irodalom új aranykora vette kezdetét.  A mindennapok világának egyedi hangulatú érzékletes humanista ábrázolása, mely mögött az ideológiai elemek csak rejtetten, másodlagosan jelenik meg (néhol már alig észrevehető módon) hatalmas életművek formálódásában érhető tetten például Lázár Ervin, Janikovszky Éva, Csukás István, Szabó Magda kapcsán. A pöttyös, a csíkos majd a delfin könyvsorozatok mgjelenése párhuzamosan a kötelező olvasmányok világának gyermekközpontú átalakulásával már egy új aranykorszak termékei.
Utólag visszanézve tehát elmondhatjuk, hogy a tizenkilenc-huszadik század fordulóját jellemző, majd az 1960-as évektől újra kiteljesedő gyermekirodalmi aranykorának nevezhető időszakok szerencsésen zárójelbe teszik az előadás által tárgyalt korszakokat. A századforduló irodalmi hagyománya szerencsésen túlélést biztosított az erre fogékony gyermekek számára az új aranykor eljöveteléig . Az előadásban tárgyalt időszakok azonban  örök emlékeztetőül szolgálnak azonban arra, hogy a totalitárius szellemű ideológiai propaganda pusztítása micsoda károkat tud okozni irodalmi téren pont a legvédtelenebb korosztály irányában is.

Az év fiatal könyvtárosát keresi a Magyar Könyvtárosok Egyesülete, valamint az Informatikai és Könyvtári Szövetség. A 35 évnél fiatalabb könyvtáros kollégák pályázatait 2016. május 31-éig várják.

Pályázni az alábbi két módon lehet:

1. Egy szakterületi gyakorlatból származó téma még nem publikált írásbeli kidolgozásával.

2. Projekt bemutatást tartalmazó, szabadon választott műfajú (diabemutató, film, hangjáték, riport, szöveges tanulmány stb.) anyag elkészítésével.

A rumiai közkönyvtár nagyszerű példa arra, hogy hogyan virágozhatnak fel a könyvtárak a 21. században. Rumia, egy Lengyelország északi részén fekvő város, ahol az egyik legkreatívabb könyvtári projektet valósították meg: az egyre romló állapotú rumiai vasútállomást egy új, multifunkciós kulturális központként nyitották újra, melynek neve Stacja Kultura.

Az új létesítmény vasútállomás, közkönyvtár és kulturális központ egyben, mely a helyi lakosok és a lengyel tengerpartra utazó turisták igényeit egyaránt szolgálja. A régi vasútállomás könyvárként való újjáélesztése jelentősen megnövelte a város könyvtárhasználóinak számát: míg 2013-ban a lakosság 16%-a volt csak könyvtártag, 2016-ra ez a szám 26%-ra emelkedett – nyilvánvalóan az új, kellemes környezet miatt. 

Sipos Anna Magdolna tartott könyvbemutatót a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. A szerző április 23-án a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében Könyvtáros Klubban Kerekes Pál beszélgetőtársaként mutatta be művének immáron második, bővített kiadását.
Sipos Anna Magdolna világos képet szeretett volna kapni arról, hogy valóban csökken-e a könyvtári szolgáltatások használata Magyarországon. Utána próbált járni azon feltételezések valóságtartalmának melyek az utóbbi években a könyvtár, mint intézmény megszűnését irányozzák előre az információs társadalom fejlődési trendjeinek folyományaként. A szerző úgy gondolta, hogy beszéljenek a tények. A pécsi könyvtártudományi tanszék vezetőjeként hallgatóit, illetve már végzett könyvtárakban dolgozó egykori hallgatóit is bevonva széleskörű adatgyűjtésbe kezdett. Arra volt kíváncsi, hogy a könyvtárhasználat kapcsán mit mutatnak a számok, tényleg  félreverhetjük- e a harangokat?
A szerző állítása szerint az adatok tükrében a könyvtárhasználat Magyarországon az utóbbi években dinamikus növekedésnek indult. Egyre többen látogatják a könyvtárak fizikai tereit, s még látványosabban nő a virtuális szolgáltatások használatának aránya (távhasználat).  Égető szükség lenne arra, hogy ez utóbbi területen részletes, különféle szolgáltatástípusokra lebontott adatok álljanak rendelkezésre. A felhasználói viselkedést monitorozó szoftverek használata sajnos az itthoni könyvtárakban néhány nagy egyetemi és közkönyvtártól eltekintve még gyerekcipőben jár. Már az is nagy előrelépés lenne, ha a Google Analytics segítségével lehetne a könyvtári honlapoknak, s az azokba bekötött szolgáltatásoknak a használatát figyelni. A pontos visszajelzés a felhasználói viselkedésről pedig a szolgáltatások fejlesztése kapcsán nélkülözhetetlennek tűnik!
Egy valamit úgy tűnik, biztosan megállapíthatunk a kötet mondanivalójából kiindulva. A számítógépes világháló felkínálja a lehetőséget arra, hogy a könyvtárak szolgáltatási kínálatukkal kilépjenek a tér és idő keretei közül. Soha nem volt még ekkora lehetőség a szolgáltatások ilyen nagymértékű terjeszkedésére. Könyvtári reneszánszról viszont csak akkor beszélhetünk megalapozottan, ha a felhasználókat meg tudjuk szólítani, bele tudunk illeszkedni szolgáltatásainkkal mindennapi életvitelük keretei közé. A kitáguló lehetőségekkel együtt tehát fokozott felelősség is együtt jár. A jövőt érintve nyitott kérdés, hogy valóban kiteljesedik-e a könyvtári reneszánsz, meg tudnak-e felelni a könyvtárak a fentebb vázolt kihívásoknak.

Filozófia, kreativitás, tudásvágy, ökológiai felelősség: Jostein Gaarder díszvendégként a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.
Jostein Gaarder legnagyobb erénye, bravúrja és egyedi írói „létformája”,  hogy az agyonmisztifikált filozófia tudományterületét varázstalanította és hozzáférhetővé tette a fiatal, tinédzser korosztály számára is. Külön hangsúlyt kap ebben a férfi-női egyenjogúság.

Gaarder a filozófiát elsősorban, mint nőies princípiumot határozza meg, az ókori görög Sophia (bölcsesség) szóból levezetve. Innen jön legsikeresebb műve a Sophie Világa főszereplőjének személye is. A sikeres filozófiaoktató ezzel a regénnyel életpályájának egy szakaszát zárta le. Figyelme ezt követően ökológiai kérdések felé fordult, hiszen a norvég író immár közel két évtizede elkötelezett harcosa a bolygónk élővilágának megmentésére irányuló törekvéseknek.  Legújabb művének címszereplője a szuperintelligens, kreatív igen fejlett beleérző képességgel bíró, a jövő környezeti kihívásai iránt igen érzékeny Anna.  Az ő belső világán keresztül szembesülhetünk földünk legfőbb környezeti kihívásaival, a fenntartható létet fenyegető veszélyekkel. A szerző színészies testbeszéddel fűszerezve, komoly módon, hiteles meggyőződéstől hajtva beszélt a világot megismerni akaró kíváncsiságról. Jelenidőnk társadalma meghökkentően strukturált és összetett. Erre reflektálva  napjainkban az írói gondolatok, amelyek megjelennek a lapokon, meghatározottan a szerzőik saját világáról árulkodnak, az ő világlátásukat tükrözik vissza. Az ő szerkesztési technikája is ezen az alapon nyugszik.  Ez szerinte egyben egyfajta filozófiai determináció is.  Anna gondolatai közé számos korábbi előadásának, publikációinak főbb pontjait csempészte be. Ezek a trükkök általában észrevételnek szoktak maradni.  Fordítójával, Fehérvári Boldizsárral, a Prezi székhelyén április 22-én folytatott beszélgetésében azonban egy konkrét kölcsönzés is szóba került, amit a fordító onnan vett észre, hogy ő fordította szintén azt a kiáltványt melynek gondolatai feltűnnek a regényben. Gaarder nagyon fontosnak tartja a plágiumtól való tartózkodást, (a lábjegyzetek használata amúgyis feleslegesen bontaná meg a regény szerkezetét) s ennek legbiztosabb módszereként említi a saját írásaival, gondolataival folytatott ésszerű sáfárkodást.     
Április 21-én a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál nyitányaként Szabó T. Anna a Gaarderrel folytatott pódiumbeszélgetését három téma köré építette fel: először a kíváncsiságot, tudásvágyat, mint alapvető emberi tevékenységet boncolgatták, majd az oktatás-kreativitás problémaköre került sorra. Ezt főként abban az összefüggésben említették, hogy sajnos a legtöbb esetben mindent megtesz az iskola azért, hogy kiölje a gyermekekből az elementáris világra való rácsodálkozást, s az ebből fakadó kreatív alkotási formákat… Természetesen harmadik témaként ebben a beszélgetésben is megemlítődött az ökológia, a fenntarthatóság kérdésköre. Gaarder nem akart soha egyszerű moralista lenni regényeiben. A fenntarthatóságot elősegítő megoldások alapjait keresi.  Úgy véli, hogy a pesszimizmus s az ebből fakadó letargia a lustaság legérzékletesebb megnyilvánulása. Küzdeni kell, az előre vezető utak szüntelen keresésével.  Nagyon szerencsésnek tartja magát, hogy norvégként és sikeres íróként a föld leggazdagabb (szinte obszcén gazdagként önmagát jellemző) lakói közé tartozik. Ismertsége és sikeres anyagi helyzete azonban fokozott anyagi felelősséget ró rá a föld környezeti kérdéseiről való gondolkodást, a cselekvési minták formálását tekintve. Az Anna világa ugyanúgy betetőzése ennek a fajta rész-életműnek, mint ahogyan a Sophie Világa a filozófia-oktatói, tudományos ismeretterjesztői pályafutásnak volt.
Gaarder főként a nyugati filozófia hatja át, ahol a legfőbb kérdés egyre inkább ugyanaz: hogyan tudjuk megőrizni mostani életkörülményeinket a világon?  Megemlítette emellett, hogy ha most írná meg a Sophie világát, akkor a nyugati filozófia mellett hangsúlyosan szerepeltetné a keleti filozófiai tanokat, melyek igazi mélységeire a távol-keleti térségben tett utazásai révén is tud következtetni. Másfelől viszont a nyugati filozófia vonatkozásában Kínában szinte tankönyvként használják filozófiai ismeretterjesztő művét.
A komoly és sorsfordító témákat érintő, elképesztő energiával, lelkesedéssel  jellemezhető beszélgetések végén a közönség  mosolyogva, s akár némiképpen meghökkenve is állapíthatta meg, hogy Jostein Gaarder interpretálásában a filozófia és az oktatás, a környezeti témákról való gondolkodás  is szórakoztatóan játékos tud lenni.

2016. április 19-én került sor az Informálni-Integrálni-Inspirálni- Közkönyvtárak a XXI. században címmel rendezett konferenciára. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül szemelgetünk a programkínálatból.
A házigazda intézmény kapcsán teljes képet kaphattunk a könyvtár előtt álló kihívásokról Kovácsné Koreny Ágnes és Dippold Péter segítségével. A könyvtár felhasználóinak mintegy fele az egyetemisták közül kerül ki, s nő a középiskolás beiratkozottak aránya is. Összességében a távhasználat aránya meredeken nő, a fizikai használat csökken, összességében nagyjából stagnálás tapasztalható. Az egyetemisták számára igyekeznek egyszerre vonzó közösségi tér lenni, illetve a gyarapítási politika formálásában is kiszolgálni a legnagyobb felhasználói csoport igényeit a kurzuslistákon jellemzően felbukkanó művek beszerzésével. A központi könyvtár voltaképpen jogszabály szerint közkönyvtári és szakkönyvtári feladatokat lát el, valójában az intézményi stratégia, illetve a gyarapítás alakítása során, illetve a teljesszövegű adatbázisok előfizetési politikájának formálása révén egyetemi könyvtári feladatok is előtérbe kerülnek. A médiatári olvasóterem helyén olyan közösségi teret hoztak létre, mely egyszerre szolgálja az elmélyült egyéni tanulás, kutatás illetve a csoportmunka kereteit is.
Lévai Tamás építész előadásának legfontosabb üzenete az volt, hogy egy új könyvtár, illetve könyvtárfelújítás tervezése kapcsán a gondos könyvtárszakmai előkészületek kulcsfontosságúak a sikeres közösségi tér megalkotásának, illetve újjáalakításának szempontjából. A kulturális szakemberek jelölik ki azokat a kereteket, melyekben aztán az építész szakember a tervezés kapcsán formai értelemben gondolkodni tud. Az új Helsinki Városi Könyvtár példájával érvelve aláhúzta, hogy a gondos előmunkálatok akár 3-4 évet is igénybe vehetnek. Ennek eredményeként már egy olyan minőségű tervpályázatot lehet kiírni, ahol az épületen belül minden közgyűjteményi  funkció letisztultan meghatározásra kerül. A szolgálati térségek kialakítása mellett olyan rugalmas közösségi tereket lehet átgondoltan létrehozni, melyek folyamatos újjáformálása révén akár 100-150 évig is működhet egy funkcionálisan jól megtervezett, megfelelő anyagokból és technológiával felépült épületben a könyvtár.
Tóth Máté előadásában a közkönyvtárak közösségépítő dimenziójára tért ki, romániai, horvátországi, norvég és itthoni példák alapján. A zágrábi tapasztalatok arra mutatnak, hogy sokat tehetnek a könyvtárak a hajléktalanok társadalmi reintegrációja terén, olyan rájuk szabott képzési programokkal, mely segít nekik állást és lakhelyet találni. Norvégiában Osloban nyelviskolával szövetkezett a torshovi fiókkönyvtár, s mindenféle a norvég társadalma könyvtári forrásokon keresztül bemutató foglalkozásokat integráltak bele a nyelvtanítási programba. Romániában egy a Duna-deltában lakó orosz gyökerekkel bíró kisebbségi csoport kulturális emlékeit kezdték segíteni külső alapítványi támogatással, könyvtári szervezésben, mely összehozta a fiatal és az idősebb generáció képviselőit egymással. Sikerült élővé tenni a régmúlt emlékeit a fiatalok számára, míg az idős korosztály is sokat tanult a fiatalok gondolkodásmódjáról. A magyar példa Nagykanizsáról a romák könyvtári ellátásához kapcsolódott, ahol Kardos Ferenc igazgatóhelyettest idézte az előadó. Ő arra hívta fel a figyelmet, hogy az alapvetően szóbeliségen alapuló roma kultúra kerül kapcsolatba az írásbeliségen alapuló többségi kultúrával. Az írásbeliségen alapuló műveltségi formák roma kultúrához történő adaptálásával sokféle konfliktusnak elejét lehet venni. Ennek útja például a rendezvények szervezése romák lakta területeken, illetve roma származású könyvtárosok alkalmazása.
A nagyvárosi könyvtárak világa mellett Oros Sándor a Csongrád megyei kistérségi könyvtári ellátórendszer örömeiről és gondjairól villantott fel egy csokorra valót. Egyre nagyobb az elvándorlás a kistelepülésekről az egyre kevesebb munkalehetőség miatt, egyre csökken a lakossági szolgáltatások száma is. Sok helyen ténylegesen a könyvtár marad az egyedüli közösségszervező erő, és közösségi tér, olyan elhivatott könyvtárosokkal, akik a közösség lelkét adják s részt vállalnak mindenfajta esemény, rendezvény szervezésében, lebonyolításában. Emellett persze nagy hangsúlya van a kulturális ellátásnak, a helyi igényekhez kötődő különféle képzések lebonyolításának is.
Fülöp Attiláné kisvárosi esettanulmánnyal szolgált a Gödöllői Városi Könyvtár igazgatójaként. Ez a könyvtár abban különleges, hogy nem csupán egy egyszerű közkönyvtárról van szó, hanem helyet ad a cserkészet központi történeti archívumának is, melynek révén tudományos kutatóhelyként is szerepel. A modern könyvtárépület belső szerkezetét a közösségi tér igényei szerint alakítják ki, egészen addig terjedően, hogy van például iruló-piruló polc a romantikus lelkületű olvasóknak. Intenzív az online közösségi média jelenlét, a könyvtár önálló mobilalkalmazással is bír. A Művészetek Házában illetve egy kávézóban külön könyvtári gyűjtemények működnek rendszeresen frissítve helyben olvasás céljából. illetve könyvtári tagok kölcsönözhetnek onnan is. A könyvtár épületében működik gyorskölcsönző ahol a kabátot nem levéve is el lehet érni az állomány egy folyamatosan frissített részét. Az információs pont és a folyóiratolvasó a büfével egy térben regisztráció nélkül is elérhető forgalmas városi találkozóhelyként funkcionálva. A folyóiratok egy része Ipad-en keresztül is elérhető már. Számos szakkör, klub működik az intézményben, melyeket könyvtárosok, illetve önkéntesek vezetnek. A könyvtár melletti külső tér számos kulturális rendezvény helyszíne, mint ahogy szerte a városban sokfajta programban vállal részt a könyvtár.
Általánosságban a konferencia konklúziójaként elmondhatjuk, hogy ahol van az adott helyi közösség szemében hiteles könyvtárvezető, illetve könyvtárosi gárda, akik képesek a fizikai térben, illetve az online szolgáltatások révén a helyi lakosok életének részévé váltani a könyvtári szolgáltatásokat, illetve becsábítani őket társadalmi életet élni a közösségi térbe, ott nincs gond az aggodalomra. Ez azonban rengeteg munkát és kitartást igényel, aminek a legtöbb esetben csupán az erkölcsi elismerése van meg, az anyagi honorálás igen korlátozottan jelentkezik. A financiális hiányosságokat viszont a lelkesedés a közösség szeretetéből érkező motiváció nagymértékben képes enyhíteni.

A Networkshop konferenciára idén Debrecenben került sor március 29. és április 1. között.

Március 30.-án a nyitó plenáris ülésen Sennyei Pongácz a Texas állambeli Austinban található St Edwards Egyetem könyvtárának főigazgatója igen érdekes áttekintést adott azokról az új paradigmákról melyek a hálózat, a felhő technológiák és a könyvtár kapcsolatát áthatják. Interpretációja szerint az integrált rendszerek funkciója leszűkül a legszükségesebb alapfunkciók biztosítására. A felhasználói felület illetve számos kiegészítő funkció szabványos API-k segítségével illeszthető hozzá a rendszerhez. A fő cél, egy olyan az intézmény igényei szerint testreszabott digitális szolgáltatási ökoszisztéma létrehozása, melynek egyes elemei a felhasználó számára észrevétlenül illeszkednek egymáshoz, s szolgálják az információs igényeik minél hatékonyabb kielégítését. Persze ehhez egy újfajta könyvtárosi hozzáállásra is szükség van, s felértékelődnek az együttműködési készségek, s bizonyos informatikai alapkompetenciák birtoklása a digitális könyvtári területhez illeszkedően.

Az első nap szerda délutánján a digitális bölcsészet workshopra került sor. Pozitív előrehaladást jelenthet, hogy a könyvtár és információtudományi képzési programok illetve bölcsészeknek szóló általános digitális könyvtári témájú előadások keretei közé bekerülhetnek az ehhez a területhez kapcsolódó készségek és képességek.
Nagyon nagy hangsúllyal kerültek elő a konferencia különféle napjain a Magyar Tudományos Művek Tára fejlesztésével és használatával  kapcsolatos feladatok. Keddtől péntekig, számos tutoriál és előadás járta körül a kihívásokat mind fejlesztői mind könyvtáros felhasználói szemszögből.

Páll Zoltán és Vajda Lőrinc előadása egy igen innovatív új XML -alapú szövegkódoláson alapuló szolgáltatási projektet mutatott be az Akadémiai Kiadó részéről. Az Országos Széchényi Könyvtárat képviselő Balázs László előadása abból a szempontból volt érdekes, hogy az OSZK a VuFind Discovery rendszert nem külső tartalmi erőforrások elérésének integrálására implementálta, hanem a saját belső teljes szövegű és bibliográfiai adatbázistömegük számára alakítanak ki közös platformot. Pénteken, április elsején Horváth Ádám (Magyar Nemzeti Múzeum) igen élvezetes, és jövőbe mutató előadásából kiderült az is, hogy rejtetten a rendszerbe integrált funkciókként jelennek meg szemantikus webes elemek is a VuFind szolgáltatáskészletében, melyek megkönnyítik a discovery rendszer által elérhetővé tett tartalomforrások szemantikus webes integrálását is.

A rendezvény Köznevelés, felsőoktatás, elektronikus környezetek című szekciójában elsősorban a közoktatásban használt szoftverekről és megoldásokról tájékozódhattak az érdeklődők. A bemutatott statisztikai eredmények és kimutatások szerint a közoktatási módszerek egy része rendkívül elavult, sokszor ugyan azokat a megoldásokat alkalmazzák Magyarországon mint 20 éve, amikor is először gondolkodtak el azon, hogy az informatikát közelebb kellene hozni a tanításhoz. A diákoktól még mindig a lexikális tudás bővítését várják el, figyelmen kívül hagyva, hogy a gyorsan megtanult információkat a kimutatások szerint 4-5 hónap múltán teljesen elfelejtik a tanulók. Bár az internet egyre jobban begyűrűzik az oktatás területére is, azonban egyelőre úgy tűnik, hogy csak kiegészítő eszköz marad, nem pedig a lexikális tanulás kiváltója.

A Monguz Kft, közgyűjteményi partnereinkkel együttműködésben idén is számos előadással képviselte magát a rendezvényen. A helyszín szelleméhez jól illeszkedett a Méliusz Juhász Péter Könyvtárral közösen fejlesztett Cíviskultúra információs portál, illetve a Városfoglaló című online játék bemutatása Brada Hedvig (Monguz Kft) és Lente Tamás  (Méliusz Könyvtár) jóvoltából. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) repozitóriumának sajátosságait mutatta be Kun Dorottya (MOME) és Fülöp Endre (Monguz Kft). A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) személynévterének a szemantikus weben történő publikálásának kihívásait tekintette át Mohaly Anikó (PIM) és Simon András (Monguz Kft).  Sinka Róbert, cégünk e-learning szakértője a tartalomszolgáltatásainkhoz kötődő digitális oktatási programjaink sajátosságairól, s azok technikai hátteréről adott nagyívű áttekintést.  Aktuális technikai kérdések kapcsán Nagy István a plágiumkeresés dilemmáit, és lehetséges megoldásait mutatta be, Sass Róbert az oktatási felhő (Cloud4Education) témakörében tartott tájékoztatást; a Docker és a Kibana rendszer alapjait ismertette.

Milánóban a Convegno Stelline kolostorból átalakított rendezvényközpontban került sor az olasz könyvtárosok szakmai rendezvényére 2016. március 16-18 között. A rendezvény mottója a „Könyvtárosok a Google korában” volt.
Az első nap plenáris szekciójának kiemelt előadóia az Amerikai Könyvtárosegyesület (ALA) elnöke Sari Feldman, illetve az OCLC szenior elemzője Lynn Connaway voltak.

Előadásaik jól kiegészítették egymást, mivel Sari főleg közkönyvtári nézőpontból, míg Lynn a tudományos könyvtárak nézőpontjából adott áttekintést a könyvtárak illetve társadalmi környezetük egymásra hatásáról, a digitális könyvtári tér fejlődésének trendjeiről. Mindketten fontos üzenetként fogalmazták meg, hogy a könyvtárak nem csupán a tartalom tárolásában játszanak elsőrangú szerepept, hanem mint tartalom illetve nyers adat előállító szervezetek is elsőrangú fontossággal bírnak. A könyvtárak társadalmi missziója kapcsán Sari elsőrangú fontosságúnak nevezte a közkönyvtárak részéről a polgárok önkifejezésének támogatását. Ez szoros összefüggésben áll a könyvtárak tartalom előállító szerepének felértékelődésével. A másik sarokpontként pedig a közhasznú információellátást emelte ki. Lynn utalt arra, hogy a tudományos könyvtáraknak igen fontos új szerepköre a különféle kutatási tevékenységek során keletkező egyre hatalmasabb mennyiségű nyers adattömeg tárolásának és visszakereshetőségének biztosítása. Visszafordíthatatlanul beléptünk a Big Data korába, az intézményi adattárak, repozitóriumok menedzselése igen fontos központi tényezője a digitális könyvtári munkának.
A könyvtárak számos olyan hozzáadott érték alapú szolgáltatást tudnak nyújtani a virtuális térben, mely jóval túlmutat az egyszerű Google keresés hatókörén. Új készségek, kompetenciák elsajátítását segíthetik, a tanulás, informálódás kapcsán komoly közösségszervező erővel bírnak, a társadalmi kohézió biztosításának szempontjából központi szerep jut nekik. A nagy mennyiségű adat feldolgozására alapozódó szolgáltatások mindehhez pedig még új irányt, lendületet is adhatnak, különösen a tudományos könyvtári szektor kapcsán. 
Még egy kulcstényezőre utaltak mindketten: a könyvtárnak a felhasználók életének részévé kell válnia célközönségük életének. Az egyes országok digitális kultúrájának jövője nagyban a könyvtáraktól is függ, hogy az általuk kínált közhasznú információk illetve szolgáltatásaik teljessége miként találják meg az utat a felhasználók felé a virtuális illetve fizikai térben. Nem a könyvtárnak kell a felhasználókra várnia, hogy betérjen a könyvtár fizikai illetve virtuális terébe hanem proaktív módon saját magának kell olyan utakat felkínálnia, mely minél több embert szólít meg a saját mindennapi környezetében, s teszi a könyvtári szolgáltatások használatát magától értetődő szeletévé a mindennapi életvitelnek. Ennek kapcsán fokozott jelentőséggel bír, hogy miképpen szólítjuk meg a digitális bennszülöttek generációját,  hogyan kezeljük a személyes adatok védelmének kihívásait. Egyre inkább arról van szó, hogy a digitális bennszülötteket új, intenzív virtuális együttműködésen alapuló élményszerű tanulási formákkal lehet megszólítani. Az e-learning alapú pedagógiai funkcióknak a korábbiaknál jóval központibb jelentősége lehet a digitális könyvtári szolgáltatások világában. A Google által támasztott kihívásoktól tehát nem kell pánikba esni, hanem meg kell találni azokat a kitörési pontokat melyek a könyvtárak működésének garanciáit nyújtják a folyamatosan átalakuló digitális korszakban is.