Október 19-20-án részt vettünk a FOLIO közösség találkozóján Koppenhágában, a Dán Királyi Könyvtárban. A FOLIO (the Future Of Libraryes Is Open) egy közösségi együttműködés, melynek célja egy újfajta könyvtári szoftver “ökoszisztéma” létrehozása.

A megálmodott könyvtári rendszer a Qulto platformhoz hasonlóan moduláris architektúrát követ, a modulokat az intézmények maguknak válogatják össze az okostelefonok App Store-jához hasonló gyűjteményből.

Az előadásokat elsősorban a projekt fő szekértolói, az Open Library Environment közösség tagjai, az Index Data és az EBSCO munkatársai tartották. A résztvevők között a kezdeményezés iránt érdeklődő könyvtárak részéről voltak könyvtárosok és fejlesztők is, szoftverszállítóként a TIND és a Qulto csapata képviseltette magát.

Az előadásokat a projekt célkitűzésének, a közösség felépítésének és a különböző munkacsoportok munkájának ismertetése vezette fel. Bemutatták a fejlesztések aktuális állapotát és az ütemtervet 2018-ig, amikorra a tervek szerint a FOLIO alapvető könyvtári moduljai elkészülnek (katalogizálás, kölcsönzés, gyarapítás, periodika kezelés). Betekintést adtak a modulok tervezésénél alkalmazott munkafolyamatba, amelyben a UX tervezés központi szerepet kap, így próbálják biztosítani, hogy a különböző szállítóktól származó komponensek egységes felhasználói élményt nyújtsanak.

Az előadásokat követően a társaság kisebb csoportokban beszélgetett tovább három különböző témáról: stratégiai tervezésről, metaadatokról és technikai részetekről. A stratégiai tervezés egyik fontos fejleménye, hogy bár az ütemterv legfontosabb pontja a FOLIO elindulása a “klasszikus IKR” modulokkal, az is cél, hogy minél hamarabb készüljenek hiánypótló, innovatív modulok is. Ilyen hiánypótló fejlesztési irányként a találkozón az akadémiai könyvtárak és a kutatók munkájának támogatása kapott hangsúlyt.

Izgalmas találkozón vehettünk részt, ahol közösen gondolkodhattunk a könyvtárak és a könyvtári szoftverek jövőjéről. A kezdeményezésben sok lehetőséget látunk, szeretnénk komoly szerepet vállalni benne, akár új vagy meglévő Qulto komponensek integrálásával, akár könyvtár-automatizálási és fejlesztési tapasztalatainkkal.

Az ELTE BTK Könyvtár és Információtudományi Tanszékén tartott vendégelőadást Ragnar Audunson az osloi szakegyetem könyvtár és információtudományi tanszékének professzora Levéltárak, könyvtárak és múzeumok mint a digitális korban fenntartható közszféra infrastruktúrái címmel.

A Norvég Tudományos Tanács támogatásával most kezdtek bele egy olyan összeurópai projektbe, mely a kulturális intézmények szerepét vizsgálja a társadalmak fenntartható fejlődésének vonatkozásában. A magyarországi tapasztalatokat az OSZK Könyvtári Intézet munkatársai segítenek összegyűjteni itthoni projektpartnerként. A kulturális szféra igen fontos szeletét alkotja a társadalmi nyilvánosságnak. Az egyre széttöredezettebbé váló társadalmi környezetben a legtöbb ember leginkább olyan hírekre kíváncsi, amelyek megerősítik a saját világképét, s egyre könnyebb elkerülni a kritikus, másféle hangokat. A kulturális szféra intézményei egyrészt hatékony társadalmi fórumai lehetnek a különféle nézeteknek, másrészt olyan információs szolgáltatásokat nyújthatnak, melyek lehetővé teszik a társadalmi fejlődés egyes elemeinek árnyalt bemutatását. A kulturális szféra jelentős szerepet játszhat a szociális kohézió növelésében, az állampolgárok egyéni és közösségi társadalmi tőkéjének növelésében, valamint a kultúra értékeinek demokratikus szellemű terjesztésében a társadalom összes tagja számára.

Source of the photo: ELTE LIS blog

Hogyan segíthetik a könyvtárak gyűjteményük használatát, és válhatnak ők maguk is tartalomszolgáltatókká? Többek között erre a kérdésre is választ kaphattunk a „The use and generation of scientific content – roles for libraries” című rendezvényen, amely az EISZ (Elektronikus Információszolgáltatás) Titkársága, valamint a Scientific Knowledge Services nevű cég közös szervezésében valósult meg szeptember 12-én.

A rendezvény a tudományos tartalmak előállítására, felhasználására, illetve a könyvtárak ezekben játszott szerepére koncentrált. Szó esett a könyvtárak mint open access kiadók lehetőségeiről, illetve a könyvtárak lehetséges szerepeiről az open access mozgalomban.
Az előadások prezentációi és videofelvételei a későbbiekben elérhetők lesznek a Videotóriumban illetve az MTAK EISZ honlapján. Az alábbiakban ezért a gazdag programból leszűrhető következtetésekről adunk számot.

Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy nem a nyílt hozzáférés létjogosultsága, hanem annak megvalósítási módjai számítanak most már a legfőbb tudománypolitikai és könyvtáros szakmai kihívásnak. Döntéshozói oldalról Európában szerencsére egyre inkább elkötelezik magukat európai uniós és tagállami szinten is a nyílt hozzáférésen alapuló publikációs formák mellett. Másrészt az összes jelentős kiadói konszern lehetővé teszi a publikációs díj megfizetése fejében a teljesen ingyenesen hozzáférhető cikkek közzétételét. S azért, hogy ne kelljen kétszer fizetni (egyszer a publikálásért, egyszer pedig a nyílt és zárt hozzáférésű cikkeket vegyesen tartalmazó folyóiratok előfizetéséért) a kiadók lehetővé teszik a nyílt hozzáféréshez kapcsolódó publikációs költségek leírását az előfizetési díjakból.  Emellett általános gyakorlattá vált, hogy a közzétett verzió bizonyos időszak elteltével intézményi adattárakban automatikusan elérhetővé válhat, az önarchiválásnak sincs többé akadálya így. Ez azonban különösen a gyorsan fejlődő tudományágak esetében még így is eléggé korlátozó tényező. Az azonnali ingyenes hozzáférést kínáló gold open access modell elterjedését sokkal kívánatosabbnak tartanák a könyvtári szakemberek. Persze ehhez olyan új finanszírozási modellek kellenek, melyek lehetővé teszik a publikálásra költött összegek hasznosulásának pontos nyomon követését. A tudományértékelésnek a korábban megszokott módszerei mellé is újaknak kell felzárkózniuk, hogy a publikáció rangjáról, egy adott tudományos célközönségen belüli elfogadottságának mértékéről minél teljesebb képet nyerjünk.

Olyan kiadói modellekről is hallottunk, ahol az adott egyetem tudományos publikációs bizottsága által közlésre érdemesnek tartott cikkeket az egyetemi kiadó saját nyílt hozzáférésű folyóiratban jelenteti meg (illetve önköltségi áron elő lehet fizetni papír alapú verzióra is). A University College of London (UCL) kiadója ráadásul olyan üzleti modellt dolgozott ki, bármely európai egyetemi partnere számára biztosítja a kiadáshoz szükséges technikai platformot, egyedi megjelenítési felületet kínálva számukra a felhasználók felé. A Stockholm University Press Kiadó már élt is ezzel a felelősséggel. Csupán annyi publikációs díjat kérnek a cikkek, illetve könyvek szerzőitől (akiknek munkái itt is előzetes tudományos minősítésen esnek át) ami a publikáció előállításához szükséges a UCL platformján keresztül. Az egyetem maga a saját kutatói számára semmiféle költséget nem számol fel.

A Directory of Open Access Journals (DOAJ) pedig minőségileg ellenőrzött listáját kínálja a nyílt hozzáféréssel foglalkozó kiadóknak és kiadványaiknak. A listára egy részletes adatlap kitöltése, s az abban foglaltak ellenőrzése alapján lehet bekerülni. A publikációk metaadatai pedig nyílt API felületen szabadon beilleszthetők bármilyen dokumentumszolgáltató rendszerbe.

Nagyon az út elején járunk még, de megállapíthattuk a konferencia tanulságaként, hogy az újfajta publikációs modellek egyre eredményesebben formálódnak.  A könyvtárak szerepe egyre jelentősebb lehet nem csupán tartalomszolgáltatóként, de tartalom előállítóként is. A tartalom tudományos lektorálása még közelebb fűzheti a kapcsolatokat a könyvtár illetve a tudományos felhasználói bázisa között.  Emellett az is világos azonban, hogy sok még a tennivaló a döntéshozók, az egyetemek, a kiadók és a könyvtárak részéről, hogy felálljon egy olyan tartalomszolgáltatási ökoszisztéma melyben átlátható módon elköltve a leghatékonyabb csatornákon kerülnek ingyenesen közzétételre a tudományos szakcikkek.

Az ITLIB könyvtári folyóiratban készítettünk egy áttekintést mindazon megvalósult projektekről és fejlesztési irányokról melyek a szemantikus web magyarországi közgyűjteményi megjelenését jellemzik. Az európai projektekben való magyar részvételi formák is megtárgyalásra kerülnek.
Nagy öröm számunkra, hogy a példák között említhetünk olyan projekteket is melyek a Qulto cégcsoport tagjaként működő Monguz Kft együttműködésével valósultak meg. A részletek angol nyelven elérhetők ezen a linken.

Európa egyik legnagyobb könyvszakmai eseményére évente szeptemberben kerül sor a svédországi Göteborgban. A rendezvény hivatalos elnevezése Bok och Bibliotek (Könyv és Könyvtár): egyszerre állítja középpontba az irodalom és a könyvpiac szereplőit, illetve a közgyűjtemények világát.

A 2015. évben a rendezvény díszvendége Magyarország volt, de a magyar vonatkozású programokon kívül is rengeteg könyvtári vonatkozású érdekes előadásra került sor. Lehetőség volt külső rendezvényeken is részt venni, ahol ízelítőt kaphattunk például arról, hogy mi a véleményük a Svédországban élő magyar gyerekeknek multikulturális környezetükről.

A digitális témákkal foglalkozó színpad svéd és angol nyelvű előadásainak videofelvételei naponkénti bontásban a Youtube-on is elérhetőek (csütörtök; péntek; szombat)

A nagyváradi származású, Göteborgban élő, aktív kultúra és közösségszervező Sall László szubjektív filmes összeállítását ezen a linken tekinthetik meg.

A rendezvényről részletes beszámoló jelent meg a Könyvtári Figyelő hasábjain. A cikk elérhető itt.

A 2016-os konferencia szeptember 22-25 kerül megrendezésre. Kiemelt témája a szólásszabadság lesz. A talán legjelentősebb díszvendég Herta Müller Nobel-díjas írónő lesz.  Sok egyéb témakör mellett át fogják tekinteni a svéd könyvtárosképzés történetét és jövőbe mutató fejlődési tendenciáit. Rangos nemzetközi kerekasztalbeszélgetésre is sor kerül majd a hosszútávú digitális archiválást célzó európai uniós projektek kapcsán. 100 éves születésnapját fogja ünnepelni a Svéd Könyvtárosegyesület Biblioteksbladet címmel megjelenő folyóirata. A teljes program ezen a linken érhető el. 

Kép forrása: http://events.nationalgeographic.com/locations/center/svenska-massan/

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) idén Veszprémben tartotta az immár 48. Vándorgyűlését Kapcsolat – Könyvtár – Együttműködés: felelősséggel a sikeres közösségekért címmel július 7-9. között. A Monguz Kft. támogatóként, kiállítóként, és előadások megtartásával csatlakozott a rendezvényhez.

A Hangvilla multifunkcionális kulturális tér méltó helyszíne volt a plenáris eseményeknek. A szekcióülések is ebben az épületben, a Pannon Egyetemen, az Eötvös Károly Megyei Könyvtárban, illetve a Laczkó Dezső Múzeumban zajlottak le.

Az egyesület a Vándorgyűlés témájául a kapcsolatok építését, az együttműködés fejlesztését jelölte meg, kiemelve a könyvtári tevékenység közösségszervező erejét; ezzel csatlakozik az EMMI szakpolitikai céljaihoz, az Európai Unió és az IFLA (Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége) erre az évre meghirdetett célkitűzéseihez.

A nyitó plenáris ülés teljes hosszában megtekinthető ezen a linken.

A Vándorgyűlés díszvendége dr. Navracsics Tibor, az Európai Bizottság Kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosa volt. Rámutatott arra, hogy a tagállamok közötti közvetítési feladatok, a jövőbe mutató projektek gondozása tudja igazán elmélyíteni az európai összetartozás érzését. Együtt sikeresebben tudunk válaszolni a felmerülő kihívásokra. A kultúra a társadalmi, gazdasági és szociális fejlődés katalizátoraként jelenik meg. A könyvtárak, mint fizikai és virtuális alapú találkozóhelyek, társadalmi fórumok stratégiai jelentőséggel bírnak a társadalom jólétének fejlesztésének irányában.

Munkatársaink számos előadással gazdagították a Vándorgyűlés programját. Czoboly Miklós áttekintette a tartalom és információszolgáltatás területén érzékelhető aktuális trendeket és felvázolta a Qulto portfolió fejlesztési irányait. Igyekszünk kiszolgálni a teljes közgyűjteményi és tudományos szférát, válaszokat találni azokra a kihívásokra melyek az információszolgáltatás, menedzselés kapcsán a leginkább foglalkoztatják őket a plágiumkereséstől az e-tanulási formákon át a hatékony információtárolás és visszakeresés biztosításáig. Portfolióink fejlesztésekor elsődleges jelentőséget tulajdonítunk közgyűjteményi partnereink visszajelzéseinek.

Szepesi Judit az SZTE BTK Könyvtár és Információtudományi Tanszékének oktatója és Sinka Róbert cégünk e-learning szakértője olyan új e-learning megoldásokat mutatott be, melyek a Qulto portfolióhoz kapcsolódó egyes rendszerek, alkalmazások hatékony elsajátítását, és a megszerzett tudás hatékony, interaktív ellenőrzését teszi lehetővé az egyetemei könyvtárosképzésben, nyílt forráskódú Moodle alapú tartalomkezelő rendszer segítségével.  A diákok önállóan is elsajátíthatják a tananyagot szövegben, képben és hangban. Ugyanakkor arra is ösztönöz a rendszer, hogy vitassák meg a különféle témaköröket egymással, valamint a kurzusfelelős oktatóval is. Az egyéni és a csoportos tanulási tevékenységek rugalmas egyensúlya, a számonkérési formák változatossága döntő tényező az ismeretek hatékony elsajátításának és alkalmazásának irányában.

Dr. Sallay Gergely a HM HIM Hadtörténeti Múzeum munkatársa, a Monguz Kft. Qulto termékcsoportját képviselő Brada Hedviggel közösen az első világháború történetét sok szemszögből feltáró múzeumi digitális kiállítási installáció, illetve az online tartalomszolgáltatás kialakításának lépéseit tekintették át.

Deák Gábor pedig a – Legyél te is Beatlestag-attrakciófejlesztés programozás nélkül – című előadásában a múzeumi kiállítási informatika egy új fejlesztési irányára hívta fel a figyelmet, és rámutatott arra is, hogy az elragadó végeredményhez a digitális művészeti készségek sokkal inkább hozzájárulnak, mint a magas szintű programozói tudás megléte.

A Vándorgyűlés gazdag programkínálatához hozzájárult a nyitó plenáris ülést követően a Mendelssohn kamarazenekar koncertje, a pécsi székhelyű Csorba Győző Megyei Könyvtár könyvtárbuszának bemutatója.

A szekciók gazdag szakmai programjai közül cikkünkben csupán szemelgetni van mód. A Tudományos Könyvtári Szekcióban Holl András ízelítőt adott abból, hogy milyen nehéz a különféle felhasználói és tudománypolitikai döntéshozói igények között megtalálni a közös nevezőt a Magyar Tudományos Művek Tára fejlesztésének kapcsán. A végeredmény egy bonyolult rendszer, mely összetettség nem vált ki üdvrivalgást senkiből, viszont ezt feláldozni csak a jogos igények egy részének figyelmen kívül hagyásával lenne csupán lehetséges.

Bilicsi Erika ezt követő előadása kicsit tágabb perspektívában vette számba azt, hogy a könyvtárak milyen szolgáltatásokkal tudják biztosítani a tudományos publikációk adatainak tárolását, visszakereshetőségét. Az MTA Központi Könyvtára igyekszik költséghatékony módon lehetővé tenni a különféle publikációs azonosítók (pl. DOI) használatát a tudományos könyvtári szféra számára.

Hubay Miklós a győri Széchenyi István Egyetem könyvtárának képviseletében a kapcsolat, nyílt adatok kezeléséről, a szemantikus web könyvtári relevanciájáról adott áttekintést. Az előadás második felében az intenzív fejlesztési szakaszban lévő BIBFRAME szabvány kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a könyvtári dokumentumfeldolgozásban paradigmaváltás előtt állunk.  A már több évtizede használt MARC adatcsere szabványt fogja felváltani a BIBFRAME ami sokkal inkább illeszkedik a jelenkor információtechnológiai környezetéhez. A könyvtári adatok összekapcsolhatóságának biztosítása más adattárakkal pedig kitágítja azok használati körét. Leomlanak az intézményi, nyelvi és országhatárok, minden eddiginél egységesebb keretek között nyílik majd lehetőség a kulturális örökséghez történő hozzáféréshez. Az útnak viszont még nagyon az elején tartunk, égető szükség lenne a BIBFRAME szabvány hazai szakmai környezethez történő implementációjáról is minél hamarabb gondoskodni.

A Bibliográfiai Szekcióban némiképp ehhez az előadáshoz kapcsolódott Vass Johanna és Szűcs Etele, akik az MMA-MANDA intézményi páros könyvtárait képviselték. Ők a digitális adatkezelésnek számos jogi buktatójára hívták fel a figyelmet. A levéltárakban a személyes adatok védelme a fő akadály, a könyvtárakban, illetve kisebb mértékben a múzeumokban pedig a szellemi tulajdon, a szerzői jogok kezelése jelentkezik lényeges kihívásként.

A Csongrád Megyei Könyvtárosok Egyesületének szekciója is számos érdekes előadásnak adott helyet. Czupi Gyula a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár igazgatója nagyon jó példákkal szolgált arra, hogy miként kell egyensúlyozni azon a keskeny mezsgyén, ami a fenntartó önkormányzat elvárásai, illetve a felhasználói igények között feszül. A legitimáció mindkét irányba a könyvtár sikerességének döntő tényezője. A szervezeti, kultúra és szakmai attitűdök kapcsolatát elemezte Mikulás Gábor. Az előadás tanulsága szerint felhasználóközpontúnak kell lenni, az intézményi, könyvtárosi kényelmességet időnként háttérbe szorítva is. A könyvtárnak attraktív, vonzó helynek kell lennie a virtuális és a fizikai térben is. A belső szervezeti kultúra legyen minél kevésbé hierarchikus, és legyen eredményesebb a munkatársak közötti információcsere. A konferenciákon szerzett külföldi tapasztalatokat pedig publikációk formájában s a napi szakmai gyakorlatban is az eddigieknél hatékonyabban kellene hasznosítani.

Somorjai Noémi a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa a könyvtárosok és a stressz kezelésének viszonyát boncolgatta.  Sokszor igen nagy kihívást jelent a felfokozott idegállapotban könyvtárban megjelenő olvasókkal történő kommunikáció, a különféle kulturális kódokat használó személyek közötti eredménytelen kommunikáció is okozhat stresszt, de a munkatársak közötti feszültségeket is meg kell tanulni feloldani. Számos technika áll rendelkezésünkre a stressz kezelésére, azonban ezeket meg kell tanulni tudatosan alkalmazni a mindennapokban. A könyvtári szervezeti kultúrának, a partnerséget szem előtt tartó kommunikációnak tehát a stresszkezelés is alapvető eleme kell, hogy legyen.

A konferencián átadásra került a Fitz József könyvdíj, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete-emlékérem, az Év fiatal könyvtárosa-díj, valamint a Kovács Máté-díj is.

Napjaink közkönyvtára már nem csupán dokumentumbázis, hiszen a látogatók igényeinek megfelelően olyan közösségvezérelt könyvtárakra van szükség, amelyek kultúrát és értéket közvetítenek; helyet adnak a tanulásnak, a kreativitásnak és az inspirálódásnak, és találkozóhelyként is működnek.

Koreny Ágnes 48. Vándorgyűlésén elhangzott „Könyvtári közösségek” című előadásában kiemelte, hogy a közkönyvtárban az emberek már nem a hagyományos értelemben vett felhasználók, hanem fogyasztók: olvasnak, tanulnak, szórakoznak, beszélgetnek; valamint kreátorok: az információt újabb tartalmak létrehozására és saját kreativitásuk kifejezésére használják fel. A könyvtáraknak alkalmazkodniuk kell ezekhez az igényekhez, ha meghatározó szerepet szeretnének betölteni az adott település hosszú távú fejlődésében.
Koreny Ágnes az ezen linken elérhető cikkében számos példát érdekes példát említ a XXI. század szükséglet alapú, közösségvezérelt könyvtárainak megoldásaira.

Illusztráció: Hjørring Library

A LIDA 2016 konferenciára június 13-17 között a horvátországi Zárában (Zadar) került sor. Az első nagy témakör a digitális adatok kezelése és megőrzése volt
ezt követte a felhasználói magatartás vizsgálata és a digitális gyűjtemények kezelésének elsajátítását szolgáló oktatási tevékenységek ismertetése.

Az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi Szakkönyvtátában került sor május 23-án a Net! Mindenekfelett? című, információs műveltségről szóló kötet bemutatójára, illetve ennek kapcsán egy műhelybeszélgetésre.

A rendezvényt Koltay Tibor (Szent István egyetem, Jászberény) vezette. A kötet szerzőin a Pécsi Tudományegyetem oktatóin (Egervári Dóra, Varga Katalin, Sipos Anna Magdolna) kívül a beszélgetés felkért résztvevője volt még Tószegi Zsuzsanna (ELTE), Csík Tibor (Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum) és Kerekes Pál (ELTE). Az e-könyv formájában megjelent kötet a felsőoktatásban tanuló hallgatók információs műveltségéről igyekszik összképet adni. A felmérés alapjául szolgáló kérdőívben igyekeztek lefedni az információs műveltséghez kapcsolódó minden fontosabb részterületet.
A szerzők utaltak arra, hogy szélesebb körű vizsgálatokra is szükség lenne, amelyek az európai uniós célkitűzésekkel is összhangban lennének. Magyarország azonban eddig nem csatlakozott a témakörben kezdeményezett nemzetközi felmérésekhez. Miután rendkívül dinamikusan változik az információs környezet, ami körülvesz minket, s ezzel együtt természetesen az ehhez kötődő kompetenciák tartalma is, ezért 2-3 évente érdemes lenne megismételni a most kezdeményezett felmérést. Sajnos azonban ennek anyagi háttere nem igazán látszik biztosítottnak.
Többen válaszoltak nők, mint férfiak a kérdőívben feltett kérdésekre. Az egyetemista korosztály összetételével is korrelál ez az adat. A megállapítások nem szívderítők. Persze az információs műveltséghez kötődő kompetenciák alapjainak elsajátítása elsősorban a közoktatás feladata lenne. Az általános és középiskolában sem jut erre elegendő óraszám. A nemzeti alaptantervben több tantárgy, műveltségi terület keretei között megjelenik ez a témakör, de mégsem nevezhető annak oktatása hatékonynak. Az is érdekes jelenség, hogy még azok a hallgatók, sem tudnak számot adni ilyen irányú korábbi tanulmányaikról, akik esetében jó alappal feltételezhető annak megléte.
Nagyon fontos kiemelni, hogy itt elsősorban nem a kormányzati anyagokban megjelent digitális írástudás fogalommal jellemzett technikai jellegű kompetenciák elsajátításáról és alkalmazásáról van szó. Sokkal fontosabb, szélesebb kontextusban felmérni azt, hogy miképpen boldogulnak az őket körülvevő információs környezet kihívásai közepette a hallgatók.  Minimális ismereteik vannak például a plágium fogalmáról, egyáltalán a szellemi tulajdonhoz kötődő ismeretekről. a tartalom előállítás terén a legtöbben leragadnak az internetes  kommentek gyártásánál. Az ennél jóval komolyabb felkészültséget igényló szakmai blogok, Wikipédia oldalak szerkesztése elhanyagolható mennyiségben jellemző rájuk. Sokszor elhangzott már, hogy a túlhangsúlyozott lexikális tudás helyett az információ visszakeresésére s annak reprezentálási módjaira sokkal nagyobb súlyt kellene az oktatás minden szintjén fektetni…
Az információhasználat kapcsán megállapítható hogy élesen elkülönül a köznapi gyors tényszerű információk keresése a tanulmányokhoz, munkához szükséges információkereséstől. Utóbbi területen felértékelődnek a hagyományos könyvtári dokumentumfajták, azok digitális változataival együtt. A fiatal egyetemista korosztályra azonban egyre inkább jellemző a blogok, közösségi média felületek használata is. A tartalom hitelességének kérdésében jól szerepel a könyvtári tartalomkínálat. Az egyetemi könyvtárak kedvelt tanulási helyszínek. A különféle könyvtártípusoknak persze eltérő céljaik vannak. A színes rendezvényekkel tarkított közösségi tér funkció sokkal inkább jellemző a közkönyvtári, mint az egyetemi szférára. Utóbbiak inkább a tanulás és a kutatás helyszínei. Abban egyetértés látszott kialakulni a résztvevők között, hogy a könyvtári funkciókon túlterjeszkedő bármiféle pluszfeladat csak az előbbi kínálat maradéktalan biztosítása esetén lehetne számításba vehető. Sajnos itthon egyre több intézményben vetődik fel a saját bevétel hajszolása közepette az alapfunkciók kiszolgálásának háttérbe szorulása.
Összegzésül megállapíthatjuk, hogy széleskörű összefogásra lenne szükség az információs műveltség minél széleskörűbb terjesztésére. S mindenkinek a saját helyi környezetében is fokozott felelőssége van a témakörhöz kapcsolódó kihívásoknak történő megfelelésre.

A rendezvényről készült videofelvétel megtekinthető ezen a linken.

A kötet a Magyar Elektronikus Könyvtárban érhető el.

Koltay Tibor részletes recenziója pedig hamarosan a Könyvtári Figyelő folyóiratban lesz olvasható.

Az Országos Széchényi Könyvtár irodalmi és kultúrtörténeti programsorozata, a KönyvTÁRlat, május 19-én 16.30 órakor kezdődő rendezvényén a gyermekirodalom és a propaganda kapcsolatával foglalkoztak. Az előadó, Komáromi Gabriella irodalomtörténész, egyetemi magántanár, gyermekirodalom-kutató Védtelenül című előadásában a propaganda szempontjából mutatta be a XX. század hazai gyermekirodalmának legfontosabb jelenségeit.
​Három lényegesebb időszakot választott ki a huszadik századi magyar történelemből. Az első a nagy háború (első világháború) időszaka, amikor az újságot olvasó Dörmögő Dömötör is a háború dicsőségét hirdette. A háborús propaganda lényegében uralkodóvá vált a gyermekirodalomba is, s csak nagyon kevesen (például a frontot maga is megjárt s ott szerzett megrendítő élményeit az ifjúság számára formába öntő Balázs Béla)  mertek szembeszállni az őrülettel.
A két világháború közti időszakra rátérve az előadó utalt arra, hogy már az ezredévi ünnepségek időszakától kezdve volt egy olyan határozott aggasztó iránya a magyar irodalomnak, s benne a gyermekirodalomnak, mely azt hirdette, hogy mindenki magyar akar úgyis lenni, a nemzetiségi ellentétek a maguk természetes módján így oldódnak majd meg. Szó sincs igazából  azonban még a más nációjúak elleni hangulatkeltésről, sőt jellemző karaktereik a maguk egyedi szóhasználatával, nyelvi ízeivel, kulturális hatásukkal szervesen beépülnek a gyermek és ifjúsági regényekbe.
Ám míg az első világháború előtti időszak gyermekirodalmát  a természetes asszimiláció evolúciós jellegű trendje lengte be, a helyzet alapvetően megváltozott Trianon sokkja után.  A két világháború közötti korszak a magyar szépirodalom egyik aranykora volt (elég csupán a Nyugat folyóirat körüli irodalmi csoportosulásra gondolni, együtt József Attilával vagy Weöres Sándorral). A gyermek és ifjúsági irodalom azonban addig soha nem látott mélypontra zuhant. Az  előadó utalt arra, hogy az agresszív, soviniszta, magyar felsőbbrendűséget, Trianon igazságtalanságát és revízióját követelő gondolatok a legprimitívebb formában bukkantak fel, olyanfajta szélsőséges vallási felhangokkal mely még mai keresztény szemmel nézve is igen távol állt a jézusi tanoktól. A helyzetet kitűnően jellemzi, hogy Németh László több megszólalásában is szégyenteljesnek, méltatlannak, istentelennek nevezte a magyar gyermekirodalom hangvételének fő áramát.
A harmadik hangsúlyosan bemutatott korszak a második világháborút követő szélsőséges Rákosi-féle személyi kultusz időszaka. A maga ideológiai bornírtságával ez a korszak ellenkező előjellel, de méltó párja lett sajnos a két világháború közti időszaknak. A magyar gyermek és ifjúsági irodalom mélypontja egy újfajta ideológiai dimenzióban teljesedett ki.  A magyar irodalomtól teljesen idegen szovjet irodalmi művek kötelező olvasmányként való bevezetése,  a minden szépirodalmi érték híján lévő szélsőséges sztálinista propaganda hatása alatt álló magyar művek megjelenése határozta meg e korszak arcélét. Az 1956 utáni megtorlási hullám lezajlása után a kádári konszolidáció kiteljesedésével azonban a magyar gyermek és ifjúsági irodalom új aranykora vette kezdetét.  A mindennapok világának egyedi hangulatú érzékletes humanista ábrázolása, mely mögött az ideológiai elemek csak rejtetten, másodlagosan jelenik meg (néhol már alig észrevehető módon) hatalmas életművek formálódásában érhető tetten például Lázár Ervin, Janikovszky Éva, Csukás István, Szabó Magda kapcsán. A pöttyös, a csíkos majd a delfin könyvsorozatok mgjelenése párhuzamosan a kötelező olvasmányok világának gyermekközpontú átalakulásával már egy új aranykorszak termékei.
Utólag visszanézve tehát elmondhatjuk, hogy a tizenkilenc-huszadik század fordulóját jellemző, majd az 1960-as évektől újra kiteljesedő gyermekirodalmi aranykorának nevezhető időszakok szerencsésen zárójelbe teszik az előadás által tárgyalt korszakokat. A századforduló irodalmi hagyománya szerencsésen túlélést biztosított az erre fogékony gyermekek számára az új aranykor eljöveteléig . Az előadásban tárgyalt időszakok azonban  örök emlékeztetőül szolgálnak azonban arra, hogy a totalitárius szellemű ideológiai propaganda pusztítása micsoda károkat tud okozni irodalmi téren pont a legvédtelenebb korosztály irányában is.

Az év fiatal könyvtárosát keresi a Magyar Könyvtárosok Egyesülete, valamint az Informatikai és Könyvtári Szövetség. A 35 évnél fiatalabb könyvtáros kollégák pályázatait 2016. május 31-éig várják.

Pályázni az alábbi két módon lehet:

1. Egy szakterületi gyakorlatból származó téma még nem publikált írásbeli kidolgozásával.

2. Projekt bemutatást tartalmazó, szabadon választott műfajú (diabemutató, film, hangjáték, riport, szöveges tanulmány stb.) anyag elkészítésével.

A rumiai közkönyvtár nagyszerű példa arra, hogy hogyan virágozhatnak fel a könyvtárak a 21. században. Rumia, egy Lengyelország északi részén fekvő város, ahol az egyik legkreatívabb könyvtári projektet valósították meg: az egyre romló állapotú rumiai vasútállomást egy új, multifunkciós kulturális központként nyitották újra, melynek neve Stacja Kultura.

Az új létesítmény vasútállomás, közkönyvtár és kulturális központ egyben, mely a helyi lakosok és a lengyel tengerpartra utazó turisták igényeit egyaránt szolgálja. A régi vasútállomás könyvárként való újjáélesztése jelentősen megnövelte a város könyvtárhasználóinak számát: míg 2013-ban a lakosság 16%-a volt csak könyvtártag, 2016-ra ez a szám 26%-ra emelkedett – nyilvánvalóan az új, kellemes környezet miatt. 

Sipos Anna Magdolna tartott könyvbemutatót a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. A szerző április 23-án a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében Könyvtáros Klubban Kerekes Pál beszélgetőtársaként mutatta be művének immáron második, bővített kiadását.
Sipos Anna Magdolna világos képet szeretett volna kapni arról, hogy valóban csökken-e a könyvtári szolgáltatások használata Magyarországon. Utána próbált járni azon feltételezések valóságtartalmának melyek az utóbbi években a könyvtár, mint intézmény megszűnését irányozzák előre az információs társadalom fejlődési trendjeinek folyományaként. A szerző úgy gondolta, hogy beszéljenek a tények. A pécsi könyvtártudományi tanszék vezetőjeként hallgatóit, illetve már végzett könyvtárakban dolgozó egykori hallgatóit is bevonva széleskörű adatgyűjtésbe kezdett. Arra volt kíváncsi, hogy a könyvtárhasználat kapcsán mit mutatnak a számok, tényleg  félreverhetjük- e a harangokat?
A szerző állítása szerint az adatok tükrében a könyvtárhasználat Magyarországon az utóbbi években dinamikus növekedésnek indult. Egyre többen látogatják a könyvtárak fizikai tereit, s még látványosabban nő a virtuális szolgáltatások használatának aránya (távhasználat).  Égető szükség lenne arra, hogy ez utóbbi területen részletes, különféle szolgáltatástípusokra lebontott adatok álljanak rendelkezésre. A felhasználói viselkedést monitorozó szoftverek használata sajnos az itthoni könyvtárakban néhány nagy egyetemi és közkönyvtártól eltekintve még gyerekcipőben jár. Már az is nagy előrelépés lenne, ha a Google Analytics segítségével lehetne a könyvtári honlapoknak, s az azokba bekötött szolgáltatásoknak a használatát figyelni. A pontos visszajelzés a felhasználói viselkedésről pedig a szolgáltatások fejlesztése kapcsán nélkülözhetetlennek tűnik!
Egy valamit úgy tűnik, biztosan megállapíthatunk a kötet mondanivalójából kiindulva. A számítógépes világháló felkínálja a lehetőséget arra, hogy a könyvtárak szolgáltatási kínálatukkal kilépjenek a tér és idő keretei közül. Soha nem volt még ekkora lehetőség a szolgáltatások ilyen nagymértékű terjeszkedésére. Könyvtári reneszánszról viszont csak akkor beszélhetünk megalapozottan, ha a felhasználókat meg tudjuk szólítani, bele tudunk illeszkedni szolgáltatásainkkal mindennapi életvitelük keretei közé. A kitáguló lehetőségekkel együtt tehát fokozott felelősség is együtt jár. A jövőt érintve nyitott kérdés, hogy valóban kiteljesedik-e a könyvtári reneszánsz, meg tudnak-e felelni a könyvtárak a fentebb vázolt kihívásoknak.