A CIDOC, a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (ICOM) Dokumentációért Felelős Nemzetközi Bizottsága ez évi konferenciájára 2018. szeptember 29-e és október 5-e között került sor Krétán. A szakmai munka már a konferencia előtti hétvégén megkezdődött egy kétnapos workshop keretei között. Erre a workshopra cégünk is meghívást kapott, a meghívásnak örömmel tettünk eleget.

A workshop első napján a múzeumi közbeszerzési pályázatok megvalósíthatóságával kapcsolatos nemzetközi tapasztalataikat cserélték ki a közgyűjtemény-informatikai rendszerek szállítói és a CIDOC vezető munkatársai. Az eszmecsere eredményeként az a kép rajzolódott ki, hogy általános, minden országra (Portugáliától Svájcon át Ausztráliáig, USA-tól Anglián át Oroszországig) és szinte minden pályázatra érvényes, hogy a tenderkiírásokban megfogalmazott követelmények – különösen a rendelkezésre álló időt figyelembe véve – irreálisak, vállalhatatlanok, megvalósíthatatlanok. A nap második felében ezért a CIDOC jelen lévő szakértői észrevételeket és tanácsokat gyűjtöttek a workshop résztvevőitől, amely alapján a CIDOC mint független, nemzetközi szakmai szervezet ajánlást állíthat össze a múzeumok számára a közbeszerzési pályázatok követelményjegyzékének összeállítása során figyelembe veendő szempontokról annak érdekében, hogy reális, vállalható, megvalósítható pályázati kiírások szülessenek. A CIDOC e kezdeményezése minden tekintetben üdvözlendő és dicsérendő. Mivel a jelenségek, amelyekre e kezdeményezés megoldást vagy legalábbis segítséget kíván nyújtani, hazánkban is tapasztalhatóak, hasonló kezdeményezések itthon is minden bizonnyal szíves fogadtatásban részesülnének.

A workshop második napja hasonlóan tartalmasan és előremutatóan telt. Ezen a napon a résztvevők egy új szabvány, az Exhibition Object Data Exchange Mechanism (EODEM) alapjait fektették le. Az EODEM közgyűjteményi rendszerek egymás közti kommunikációjában használandó adatcsere formátumot hivatott rögzíteni múzeumi tárgyak kölcsönzése esetén. Szintén üdvözlendő, hogy az adatcsere szabvány alapjainak kidolgozásában a CIDOC a közgyűjteményinformatikai szállítókra is számít.

Hétfőn kezdődött a konferencia hivatalos programja, számos érdekes és tanulságos előadással. Ezek közül most csak kettőt szeretnék kiemelni. Az első a norvég alkotói névtér építéséről számolt be (Magnus Bognerud et al: Norwegian artist names – Authority list of artists in Norwegian art collections). Ezt a folyamatban lévő hasonló témájú és célú hazai projekt tett különösen érdekessé a magyar hallgatók számára. Az előadók a prezentáció elején részletesen tárgyalták a projekt szkópjának kérdését: hogyan határozták meg, hogyan jelölték ki azon alkotók körét, akiket ebben az alkotói névtérben szerepeltetni akarnak. A szkóp jelentőségének komolyan vétele a projekt sikere szempontjából kulcsfontosságú, ebben a tekintetben a norvég projekt hasznos például szolgálhat a hasonló hazai fejlesztések számára.

A másik előadás amelyet ki szeretnék emelni, egy egyalkotós amerikai képzőművészeti múzeum pilotprojektjét mutatta be (Elizabeth Neely: Linking O’Keeffe: Generating New Knowledge through Linked Open Data from a Single Artist Museum). A projekt Georgia O’Keeffe, amerikai képzőművész teljes életművének leírását célozza szemantikai háló technológiára épülő tudásreprezentáció révén, majd az így keletkező tudáshálót a szemantikus weben is elérhetővé kívánja tenni. Ez prezentáció arról győzhette meg a hallgatóságot, hogy a szemantikus tudásháló építését ilyen léptékű (jól körülhatárolt, jól áttekinthető) feladatokkal célszerű kezdeni, ha jól hasznosuló, sikerrel kecsegtető projektben gondolkodunk.

Az előadásokat esti múzeumlátogatások egészítették ki. A konferencia résztvevői ellátogattak a heraklióni Régészeti Múzeumba és a Krétai Történeti Múzeumba, de a Knosszoszi Palota maradványainak felkeresése is belefért a konferencia programjába.

A konferencia végén a szervezők kihirdették a 2019. évi CIDOC konferencia helyszínét és időpontját: Kiotó, Japán, 2019. szeptember 1-7.

A végéhez érkezett az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet több mint egy éve folyó, a „Színházi emlékezet megőrzése” elnevezésű projektje, melynek informatikai hátterét, egy komplex gyűjteményi adatbázisra támaszkodó színháztörténeti portált, a Monguz Kft. készíthette el.

A cél egy olyan könnyen kezelhető, végiggondolt, komplex adatbázis létrehozása volt, mely nemcsak leírja, tárolja és közzé teszi a kutatók által összegyűjtött színházi dokumentumokat, hanem előre meghatározott szakmai szempontok szerint rendezi, előfeldolgozza a forrásokat. Nemcsak a leíró adatokat, hanem magukat a forrásokat is elérhetővé teszik digitális formában, valamint a kutatás – részben a honlapon publikált – szöveges eredményeit is összekapcsolják a múzeum gyűjteményében található forrásokkal.

A digitális platform (szinhaztortenet.hu – mely hamarosan elérhető) további feladata, hogy olyan publikációs felületként működjön, melyet minden későbbi szakmai és tudományos publikáció referenciaként jelölhet meg, mivel az egyes előadásokról, színészekről, színházról fellelhető információ szakmailag alátámasztva, megszerkesztve tárul a közönség elé.

A sajátosan színházközpontú rendszer tehát a feldolgozott előadásokat, a kutatók publikációit, interjúkat és a múzeum gyűjteményét, forrásait tárja a laikus színházrajongók és szakmabeliek elé egyaránt. Az információkeresés a színházak felől és szabadon böngészve is elindítható. Minden találat további fontos vagy érdekes, kapcsolódó tartalmakkal egészül ki. Ennek hátterét az adja, hogy a múzeum gyűjteményét egy szakmailag alaposan átgondolt, szemantikus kapcsolati hálózatba rendezve töltöttük be a múzeumi nyilvántartásba (HunTéka) és a színháztörténeti portál nagy részben erre a tudásbázisra támaszkodva szolgáltatja a tartalmakat, kapcsolódási pontokat.

Ezzel sikerül közelebb hozni a tudományos világot a celebszerű láthatósághoz is – ahogy Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója fogalmazott a projekt sajtóbemutatóján. A „Színházi emlékezet megőrzése” projekt nemcsak a színházak midennapos kemény munkáját, de a két intézmény közös szakmai munkáját, a kutatómunkát és a múzeumpedagógiai foglalkozásokat is egyaránt érinti. Az igazgató úr szerint mindennek úgy van igazán értelme, ha ez a mintaprojekt folytatódhat, további színházak történetével és dokumentumaival bővülhet, minél több színházi „leletet” sikerül megmenteni, ezért elkötelezettek a projekt további szakaszának megteremtésében.

Idén már huszonkettedik alkalommal került sor Bécsben a Cultural Heritage and New Technologies címet viselő konferenciára, melyen munkatársunk szakmai poszter előadással vett részt.

A nagy hagyományokkal bíró, patinás környezetben (Bécs régi városházájának épületében) megrendezésre kerülő konferenciasorozat idei rendezvénye a Urban Archeology and Integration alcímet kapta a szervezőktől. A szakmai program  fókuszában ennek megfelelően a régészet szempontjából releváns innovatív informatikai megoldások álltak. A legnagyobb érdeklődés a műemléki épületek és helyszínek 3D rekonstrukciójának szentelt szekció előadásait kísérte. A számunkra különösen érdekes, a „Virtuális és kiterjesztett valóság a kulturális és történeti örökség bemutatásában” címet viselő szekció bemutatói során görög, olasz és brit projekteket vethettünk össze a Qulto hasonló tárgyú megoldásaival.

A Qulto idén a konferencia poszter szekciójában tartott prezentációt. Előadásunkban a szemantikus technológiában rejlő, a régészeti terület számára is releváns lehetőségekre kívántuk felhívni a konferencia résztvevőinek figyelmét. A poszter és a prezentáció bemutatta a lépéseket, amelyek során a szemantikus tudásreprezentáció, a polihierarchikus névterek, a linked data megoldások és az automatizált következtetési technológiák alkalmazásával a múzeumok leltárkönyvének publikus adataiból olyan szakterületi szakértői rendszer (Domain Expert System) építhető, amely értékes információforrásul szolgálhat minden régészet iránt érdeklődő felhasználó számára. Poszterünk a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeummal együttműködésben készült. Segítségüket és együttműködésüket ezúton is köszönjük.

A Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület Múzeumandragógiai Tagozata, a Petőfi Irodalmi Múzeum, valamint a Múzeumok és Látogatók Alapítvány közös szervezésében rendezték meg a VI. Országos Múzeumandragógiai Konferenciát.

A tanulás hatalma és öröme című szakmai rendezvénynek a Petőfi Irodalmi Múzeum adott otthon, mely az Arany emlékév – irodalmi emlékezés szempontjából egyedülálló – programsorozatának fő helyszíne. Prof. Dr. Sári Mihály bevezető előadásában a múzeumandragógia több mint 25 éves hazai múltja kapcsán részletesen kitért a flow jelenségére, s az örömmel végzett tevékenység fontosságára.

Dr. Arapovics Mária bemutatta a Cselekvő Közösségek Programot, mely a múzeumok, könyvtárak és közművelődési intézmények együttműködését segíti elő és a helyi közösségeket erősíti.

A kulturális közösségfejlesztés – melynek kiindulópontja a közösség és annak létező és lehetséges kulturális értékei – a közművelődési intézmények, a múzeumok és könyvtárak paradigmaváltását jelenti (Arapovics 2016.) „A kulturális közösségfejlesztés célja a kulturális aktivitásra, helyi kulturális élet szervezésében és alakításában való szerepvállalásra ösztönzés, a kulturális részvétel fejlesztése. Az értékek feltárása, tudatosítása, mozgásba hozása, megújítása és átörökítése a helyi közösségek és a kulturális intézmények aktív együttműködésével hozzájárulnak a helyi közösség kezdeményező- és cselekvőképességének erősödéséhez.” A Közösségfejlesztési Útmutató a program honlapjáról tölthető le. A kezdeményezés 360 helyi közösség mentorálást tűzte ki célul, és több száz fő számára biztosít ingyenes képzést.

A délelőtt folyamán különböző szekciókban hallgathattak esettanulmányokat a résztvevők. A kiállítási kommunikáció új lehetőségei szekcióban a kultúraközvetítés és tudásátadás új formái kerültek bemutatásra; körbejárva, hogyan támogathatja a multimédia, virtualitás, interaktivitás a felnőttek múzeumi tanulását. Dr. Lakner Lajos a Déri Múzeum munkatársa a látogatói élmény újfajta megközelítéséről beszélt. Egyre nagyobb szerepet kap az élmény, a jelenlét, az immerzió, a flow következtében elfelejtkezünk a fizikai környezetről. A mozgás szerepe megnő, cél az egész test bevonása, mely az identitás fontos hordozója. A központi elem a játék és az élmény, magát a játékos embert kell megszólítani, ehhez a virtualitás különösen jó eszköz.

A délutáni workshopok során a múzeumi szakemberek olyan témákat vitathattak meg, mint A múzeumi felnőtt tanulás hatalma és öröme; A kiállítás, mint a tanulás egyik eszköze vagy A múzeumok szerepváltozása, növekvő társadalmi szerepe.

A rendkívül pragmatikus és jó hangulatú nap során a múzeumandragógiai szakemberek számba vették, hol tart most a szakma és mi szükséges még hozzá, hogy hatékonyabbak lehessenek.